Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XVIII. Arany, Tompa és Madách

174

XVIII. ARANY, TOMPA és MADÁCH

Itt nyugosznak, a honvédek:

Könnyű nekik, mert nem étnek!*)

Végül teljesség okából fel kell említenünk Aranynak egy szójátékát, amelyet a szomszédos Gödre csinált, mikor ott a fia, Arany László, a múlt század 80-as éveinek elején földbirtokot vásárolt:

Elment Laci Gödre,

Ott van neki gödre.

Ez a mi területünkkel határos 100 holdnál több kisgödi akácos, ma dr. Floch-Reihersberg Alfréd birodalmi lovag tulajdona.**)

*

Tompa Mihály, a borongós lelkű jeles költő, életfolyásában két váci vonatkozást sikerült kinyomoznunk. Az egyik, hogy 1848 őszén Vácon járt, a másik pedig, hogy Argenti, a váci doktor gyógyította.

Tompa az 1848—49. évi szabadságharc idején a gömöri nemzetőrök lelkésze volt és a gömörmegyei zászlóalj rimaszombat-városi 2-ik századába volt beosztva. A gömöri nemzetőrök 1848 október végén mentek Schwechat alá, a táborba. Egész Losoncig gyalogszerrel tették útjokat. Losonctól Balassagyarmaton át kocsival jöttek Vácra és itt hajóra szálltak. Az ő társaságukban volt Tompa is, mint tábori lelkész. Vájjon hosszabban időztek-e a városban, vagy csak keresztül vonultak rajta, ma már meg nem állapítható.

Tompának másik érintkezése Váccal közvetett volt. 1865 április havában súlyos betegen tért vissza a rimaszombati vásárról. Irtózatos szenvedés gyötörte, a halál fagyos lehelletét érezte maga körül. Rettenetes izgatottságában a legborzasztóbb betegségeknek gondolta a baját,

*) Arany János hátrahagyott versei II. Emlékre című sóhaj.

**) Néhai Révész Béla ügyvéd közlése.