Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XVII. Petőfi

VÁC AZ IRODALOMBAN

161

És ez kinos éj volt.

Valami kisértet bolygatott, nagyszerű, méltóságos alak, de minden tagja összezúzva. Másnap reggel tudtam meg: ki volt? Azon fogadóban, melyben háltam, van a színpad, az előttem megjelent éji kisértet kétségkívül az itt agyonvert színművészet szelleme vala.

Nem akarván estig várni a gőzösre, megfogadtam a fogadós lovait, melyek korán reggel elég gyorsan ragadtak a már annyira óhajtott Pest felé, de mégsem oly gyorsan, hogy ne nyugtalankodtam volna. Hánykódásomban egy verset vágtam : »Idvezlet Pesthez« . . . Aki tudni akarja, milyen érzelmekkel léptem Pestbe, olvassa ezt a verset.*)

Ilyen című vers Petőfi költeményei között nincsen. Baróti Lajos azt hiszi, hogy a Messze vándoroltam . . . kezdetű költeményt kell alatta értenünk.**)

Sohasem tudta elfeledni és nem is bocsátotta meg sokáig Petőfi Vácnak ezt a kínos éjszakát.

Két év múlva, 1847 július 1-én, amikor Emödy Dániel kíséretében Vácra jött, hogy tovább utazzék felsőmagyarországi barátai látogatására, kigúnyolta Pálffy Albertet, mert szereti Vácot:

Amily nagy a rokonszenve Pálffy Albert barátunknak ez iránt a Vác iránt, — mondja — épen oly nagy az én ellenszenvem. Szegény Berti! mindig Párisról ábrándozott s utóbb is majd Vácon telepedik meg. Milyet nevetek, ha majd így kell címeznem a levelet hozzá: Pálffy Albert barátomnak, hites ügyvédnek, jeles írónak, Vác város érdemes polgárának, tisztes családapának. Hahahaha! Carteaux, Etoile — sombre Trois Riviéres s’ Rivuli Dominarum írója ... és .. . váci’ polgár, hahaha! ... de azt mondja O-Mear: »ismerem az élet utait, azért nem csodálkozom a történteken.«***)

*) Úti jegyzetek. Petőfi Sándor: Összes művek V. 346.

**) Dr. Baróti Lajos: Petőfi költeményeinek első kritikai kiadásáról. (Egyetemes Philologiai Közlöny XVIII 688.)

***) Hazánk 1847. évi 116 szám.

11