Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XVII. Petőfi

162

XVII. PETŐFI

Pálffy Albert Vác iránt való szeretetének történeti háttere van. Gyengéd női kacsók szerepelnek benne. Legalább is barátai gyanúba vették, hogy valami fiatal leány kedvéért teszi gyakori kirándulásait Vácra. Petőfi eredeti módon akarta kivenni belőle a titkot. Egy szörnyen érzelgős, sápítozó verset írt Eul áliához és Pálffy Albert nevével nyomatta ki egyik szépirodalmi lapban.*)

Baráti körben volt nagy csodálkozás, — írja Vadnay Károly — mert Pálffy Albert sohasem írt verset és természetétől mi sem állott messzebb, mint a holdvilágos érzelgés. De a meghittek csalódtak, mikor azt hitték, hogy ebből a csínyből história lesz. Pálffy egyet mosolyogva azt mondta rá : »Szamárság!« és annyit sem tartott érdemesnek kinyilvánítani, hogy az a sápadt virágszál nem az ő kertjében termett. Valószínű azonban, hogy ilyet csak az egy Petőfitől tudott elnyelni türelmesen, mert az ő lángelméjét eleitől fogva csodálta.**)

Vadnaynak ebből az előadásából kétségtelen, hogy az Euláliához című komikus költeményt Petőfi írta és ha Szigetvári Iván meggyőző érvei után***) belekerül az irodalomtörténetbe, úgy le kell szögeznem, hogy a verset egy ismeretlen, vagy tán nem is létező váci leány inspirálta.

Az Anyám tyúkja című költeményt már revindikáltam szülővárosom részére. A Váci könyv 81. lapján magából Petőfi kéziratából — annak itt is adott hasonmása közlésével — mutattam ki, hogy azt Petőfi itt írta Vácon. A Vas-uton című költeményről szintén ki kell mutatnom azt, hogy városunkkal igen is vonatkozásban van. Havas Adolf, Petőfi összes műveinek kiadója, e költeményhez ugyanis azt a megjegyzést fűzi, hogy Petőfit ennek a megírásá*) A Hazánk 1847. évi 45. számának 177. lapján jelent meg.

**) Vadnay Károly: Pálffy Albert emlékezete (Budapesti Szemle 94. kötet 360.)

***) Petőfi ismeretlen verse (Budapesti Hírlap 1913. november 30.)