Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

I. Vác A Szent László mondában

i. VÁC A SZENT LÁSZLÓ MONDÁBAN

13

Agancsa tele volt égő gyertyákkal és futni kezdett előttük az erdő felé és azon a helyen, ahol most a monostor van, megállóit. És midőn a vitézek rányilaztak, a Dunába vetette magát és többé nem látták. Mire így szólt Szent László :

— Bizony nem volt ez szarvas, hanem Isten angyala.

És szólt Géza király:

— Mondd meg nekem édes testvérem, mit jelentenek az égő gyertyák, melyeket a szarvain láttunk?

Felelt Szent László :

— Nem szarvak azok, hanem szárnyak, nem' is égő gyertyák, hanem ragyogó tollak és azért állott meg, hogy megmutassa a helyet, ahová a Szent Szűz egyházát építsük és sehová máshová.

Géza király így alapította a váci egyházat és sok földdel és birtokkal ajándékozta meg. De nemsokára súlyos betegségbe esett és április 25-én erényeivel ékesen megindult a minden halandók útjára. Hitében katholikus, Isten előtt alázatos és igen keresztény vala. Három évig uralkodott és Vácon temették el a Szent Szűz egyházában, amelyet maga emelt.*)

Hogy mennyi ebből az előadásból a mondái elem és mennyi a történeti valóság, bajos volna ma már megállapítanunk. Valószínűnek kell tartanunk, hogy derék krónikásaink, akik ezeket az eseményeket megőrizték számunkra — noha a száraz igazságot keresték, — gyermekded együgyűségükkel a hagyomány költészetéből merítettek.

Arany János Naiv eposzunk című tanulmányában azt mondja, hogy ez a prózai előadású költemény a nép valóságos eposza, amelyet hívő kegyelettel hallgat és ad tovább. A krónika-cyklus — mondja tovább számos epizódban annyira megtartotta az eposzi szerkezetet, hogy kész me'

*) Bécsi Képes Krónika 58. és 59. fejezet.