Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
I. Vác A Szent László mondában
12 VÁC AZ IRODALOMBAN féltve, fegyvert és címert cserélt vele, azonban Lászlót megismerve, rettentő félelmében Géza irányában félre fordult, mire Géza élűiről, László hadai hátban szorítván öldösték a király ide-oda tekintgető, hálóba szorult hadait. Levágják a németeket, az olaszok megszaladnak, de nem találnak utat a menekülésre és elhullanak a magyarok színe előtt, mint az ökrök a mészárszéken. A győzelem teljes volt. Géza és László a holttestek halmai közt leborulva adtak hálát az Istennek. László pedig minthogy jeles jámborságú vala, látván az elhullottak ezreit, noha ellenségei voltak, szívében megrendült és keservesen sírt, valamint az anya sír fiai halálán. És ott járván a holtak közt, ráismert Ernei ispán testére, s leugorván lováról, megölelte és így szólt: Siratlak mint testvéremet, mert szíved és tanácsod békét lehelt. És fölemelte és megcsókolta és meghagyja, hogy temessék el Vácott nagy tisztességgel. És meglátta aztán Vid testét is és szóla: Téged is sajnállak, bár mindig ellenségünk voltál. Vajha élhetnél, jobb útra térhetnél és megerősíthetnéd a békét. Azért azonban tőle sem tagadta meg a temetést. Hanem katonáit, akik a Vid tanácsát okolták fiaik vagy testvéreik haláláért, a halál sem engesztelte ki. Mellét késsel szaggatták, szemeibe homokot szórtak és gúnyolva mondották: Szemed, szíved nem elégedett meg birtokkal, nemességgel, hadd teljenek meg most földdel. Géza királlyá lett, de a középpont, amelyre ország-világ figyelme irányul, már a kisebbik testvér, László volt. Ragyogott, mint ködben a hajnali csillag, és világított népe előtt, mint a húsból kiolvasztott zsír. Az emberek dicsérete őt zengi, a harcos tőle reszket, a győzelem vele jár, az Isten őt teszi prófétává. Géza koronázása után bátyjával együtt vizsgálódik azon a helyen, hol a koronát hozó angyalt látta. Egyszerre csodálatos szarvas jelent meg előttük.
