Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

I. Vác A Szent László mondában

I. VÁC A SZENT LÁSZLÓ MONDÁBAN

11

Salamon az istentelen, nagyravágyó Vid ispán maszlagos szavaiból megbódulva nyíltan Béla fiára támad. Géza, az öregebbik, aki közben Lászlót segítségért küldötte, a kemeji csatában kemény vereséget szenved és Vácnak fordul, hogy testvérével egyesüljön. Sok hű emberét vesztette és a csatatéren halva fekszik egyik legbátrabb vitéze, Péter, aki sárga lován, ragyogó vértben és aranyos sisakjában előre nyargalva, párbajra hívta az ellenség lovagjait. Csuklyás vasingében, fakó lován odaugrott Opos, Márton fia, a Vecellin nemzetségből, mint a villám és lándzsájával átszakítva vértjét, szíven találta Pétert.

És ebben csatában Opos annyit vagdalkozott kardjával, hogy a sok ütéstől jobb karja egészen elzsibbadt és odatapadt a kard markolatához. Salamon király pedig és különösen a németek elámultak Opos hadi erején és bátorságán. A döntés azonban még hátra volt.

Az ütközet végét csodálatos jelenés mutatta. László hercegnek fényes nappal látomása volt: az égből angyal szállt alá kezében arany koronával, melyet Géza fejére tett. Erre megfogadták, hogy győzelem esetén azon a helyen a Nagyasszony tiszteletére egyházat emelnek és a sereg a cinkotai határban megindult.

Elhatározták, hogy csütörtökön hajnalban megütköznek Salamonnal, de akkor oly sűrű köd ereszkedett le, hogy semmit sem tehettek. A két tábor közt meredek hegyhát feküdt és éjjelre mind a két fél meglepetéstől félvén, a vitézek paripájokat zabolán tartva virrasztottak. Péntek reggelre Salamon megmozdult. A hercegek szintén csatarendben állottak és László tagbaszakadt lován körben ügetve biztatta és bátorította embereit. Közben dárdája egy bokorhoz ért és onnét egy hófehér hölgymenyét fölszaladt lándzsáján és a herceg ruhájába rejtőzött. Most megindult a csata.

Vid hadát, a bácsiakat a csehek szétugrasztották, Salamon, Gézát keresve, László ellen rontott. Ez bátyját