Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
I. Vác A Szent László mondában
10 VÁC AZ IRODALOMBAN legnagyobb ékessége a Szent László monda, amely nemcsak bőséges tápláló anyagot nyer a vácvidéki eseményekből, hanem épen ezek által kapja harmonikus kerekdedségét. A legendái elem összeolvad bennök a történelemmel. A mogyoródi csata előtt Szent László angyalt lát leszállni. Ez az angyal testvérbátyját, Gézát, mint leendő királyt, megkoronázza. A Boldogasszony tiszteletére éphendő fogadalmi templom helyének kijelölésekor pedig az ősmondák sebezhetetlen csodás szarvasa jelenik meg előtte égő aganccsal. A legendái elemet ebben is a nemzeti hagyomány teremtette. A Szent László személyéhez fűződő jeleneteket kerek cselekménnyé Salamon és Géza regénye egészítette ki. Salamoné, aki közös ellenségük volt és Gézáé, kit mindenki gyöngébbnek tartott, de akit vitéz öccse mindig megvédelmezett. Mondái szempontból a szerencsétlen Salamon, mint állandó ellenség, kimeríthetetlen kútfeje volt a tárgyul kínálkozó eseményeknek és szerfölött érdekes ellentéte a mondaköltés főhősének, László eszményi alakjának. A gyönge elméjű, ingatag jellemű és lobbanékony vérű fiatal király számára az erősen nemzeti hagyomány azzal biztosította részvétünket, hogy ahonnan minden baj szála kiindult, oda állította gonosz tanácsadóját, Videt, ki a hercegségre vágyódott és a becsületes, de Vid ravaszságával szemben tehetetlen Ernei ispánt, ki az eseményeket csak elsiratni tudta, A hadi erényt Salamon pártján Batók Ákos, az ezer közül választott vitéz, képviselte. Ez ép oly hű kísérője volt urának, mint László Gézának.*) Kézai Simon, a Budai Krónika, a Bécsi Képes, vagy Márk-krónika, végül Thuróczi krónikája lényegtelen eltérésekkel beszélik el Salamon király és a hercegek között lefolyt csatákat, azok előzményeit, Vác remete szerepét, a csodás szarvas legendáját és a váci egyház alapítását. Lássuk az erre vonatkozó leírásukat: *_) Sebestyén Gyula: A királymondák, Beöthy Zsolt: A Magyar Irodalom Története 66.
