Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XIV. Kazinczy Ferenc

124

XIV. KAZINCZY FERENC

nap reggel öt órakor a töltésnél. Ott beszéle a báróné, hogy egy Kazinczy, de keresztnevét nem tudta, szeptemberben fogja tartani összekelését báró Heilenbach Eszterrel; s egyéb újságokat, de semmit nem több örömmel, mint hogy báió Vay Miklós egy külföldi születésű asszonyságot vett el, kinek magasztalásában ki nem tuda fogyni.

Az ifjabb idegen, mert az öregebbik más felé vette útját és Soroksáron megfordult, reszkete minden tetemiben, midőn e tisztelet érzésit támasztó szép asszonyságot meglátta. Hazám határin innen még nem láttam annyi méltóság érzetében lebegő asszonyságot! úgy mond sóhajtgatva. Csudálom, mondám neki, mert te semmit sem tudál még szépnek vagy jónak lelni, a mit a Rajnán innen látál; nem nagynak a váci templom oszlopait is. — — —

A Nagytemplomunkra vonatkozó ez a célzás csak úgy lesz érthető, ha ismerjük az előzményét is. Ezt Kazinczy a fogsági naplójába jegyezte föl:

Július 29-én Vác. Kértem Fiorellát, Chipaultot, tisztjeinket*) és társaimat jöjjenek velünk a püspöki templomba, Magyarországnak annál szebb temploma nincs. De mit gondol az úr? Oly embereknek akar valamit mutatni, a kik Franciaországot látták és Angliát. Mi volna illyennek nagy Magyarországon? —

szóla Chipault. —-----Fellépvén a templom tornácába, Chipault azt mondá, hogy szép, nagy, a mit lát, dehogy az oszlopok törpék. — Uram, mondám, mindent megmondjon az úr, csak azt ne árulná el, hogy architecturát soha nem tanult. Semminek nincs inkább kiszabva mértéke, mint az oszlopoknak. Eltelve csodálkozással, jövénk ki mindnyájan a templomból. Messze eljövénk.

*) Az őket kísérő katonatisztek Bastendorff Ferenc főhadnagy sat. Fiorella Antal francia tábornok, Chipault Károly francia ezredes, hadifoglyok voltak. T. 1.