Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XIV. Kazinczy Ferenc
VÁC AZ IRODALOMBAN 123 Kazinczy első alkalommal még gyermekkorában járt Vácon; ennek emlékeként maradt meg elméjében az a feledhetetlen benyomás, melyet Nagytemplomunk impozáns alakja keltett benne. Másodízben . 1800 július 29-én volt Vácon. Tudvalevő, hogy Kazinczyt, mint a Martinovics összeesküvés részesét, 1794 december 14-én elfogták és fejvesztésre Ítélték. Kazinczy nem volt forradalmár, a politikától is távoltartotta magát, minden gondolata odairányult, hogy nemzetét új életre ébressze és így természetesen lelkesedett a szabadság és egyenlőség eszméiért és szövetségese lett Martinovics titkos társaságának, mely az állami intézmények szabadelvű átalakítását tűzte ki céljául. Kegyelemből hat és fél évig sinylett Spilberg, Kufstein és Munkács börtöneiben. 1800 július havában a Martinovics-összeesküvés elitéltjeit és a francia hadifoglyokat a diadalmas Napoleon előnyomuló serege elől Kufsteinből Munkácsra vitték. Hajón és forsponton tették meg az utat, melyet Kazinczy Pályám emlékezetének harmadik könyvében ír le. A 35. fejezetben említi, hogy V á c n á 1 háltak. Július 30-án reggel 9-kor kötött ki hajójuk a Margitszigeten. A 37. fejezetben Poroszkay János váci kanonokról, aki 1799-től 1804-ig bagi plébános volt, valamint Nagytemplomunkról a következőkép emlékezik meg: Bagón ellopóskodám társaimtól, hogy senki se tudja, hová levék. Uram, mondám a plébánosnak, kit soha nem láttam, kinek nevét soha nem hallottam; az urat hivatala kötelezi jót tenni. Fogasson, repüljön Aszódra báró Podmaniczky Lászlónéhoz, s hozzon hírt nekem, ha élnek-e testvérei, ha él-e anyám és az enyémek. Vacsorálánk, s a felmelegült beszédben észre sem vevém, midőn a plébános jött, kisérve két cselédtől, kik nekem általadák a tokaji s ménesi butelliákat, süteményt, sódart s gyümölcsöt négy kosárban, s a plébános kért, hogy a bárónét várjam be más-
