Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XIII. Virág, Csokonai, Révai és a mesterkedők

116

XIII. VIRÁG, CSOKONAI, RÉVAI

A levélben foglalt, Édes Gergelyt magasztaló költeménynek ez volt a címe:

Lantolag — az az óda — Édes Gergely honi verselóhez. Alcéus rende szerint.

Magából a levélből kitűnik, hogy Perecsenyi nagy gyönyörűségét helyezvén Édes Gergely munkáiban, Édeshez egy ódát írt. Ezt el is küldte Vácra Gottlieb Antal nyomdásznak a célból, hogy Édes Gergely valamely később megjelenő művének élére nyomassa ki. Erről a nyomdász értesíthette Édest, anélkül azonban, hogy a lantolagot is közölte volna vele. Édesnek ez hízelgett és Perecsenyi Nagyhoz fordult a lantolag másolatáért. De P. Nagy — horrendum dictu — a költeményt csak úgy a levél folyamában vetette oda anélkül, hogy érdemesnek tartotta volna, azt előbb fogalmazni, vagy utólagosan lemásolni. Ennélfogva nem küldhette meg, hanem fogta magát és penderített egy újabb lantolagot kárpótlásul.

Édes Gergely mindamellett megkérte a váci nyomdászt, Gottlieb Antalt, hogy Perecsenyi Nagy levelét, illetve költeményét megküldje. Ennek a körülménynek köszönhető, hogy ez a halhatatlan lantolag is meg van mentve az utókor számára. Ezt csakúgy, mint az előbbit, a levelek teljes szövegével együtt közli Abafi Lajos a Perecsenyi Nagy Lászlóról írt értekezésében.*)

*

Varjas János debreceni tanár, aki csupa e magánhangzóval írt egy elégiát ily címen: Meg-Tért Embernek Énekje. Mellyet nem régen szerzett, és Meg- keseredett, de Reménységgel tellyes Lélek’ képében, tett-fel Egy Nevezetes Ember. Ez a címéből is megítélhető költemény először Debrecenben jelent meg 1775-ben Elegia Veri Nominis Post Tot Secvla Ab Elegis Inventis Si Mvsis Placet Prima Et Ipsa Hungarica című munkájának latin

'■) Figyelő XI. 308.