Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XIII. Virág, Csokonai, Révai és a mesterkedők
114 XIII. VIRÁG, CSOKONAI, RÉVAI a’ diót és mogyorót, de ollykor az öregebbek is jóízűnn felcsemegélik ... Én azt tartom, hogy az én alacsony sorsom’ Keservei a’ jövendő Századok’ fiainál dicsősségemre fognak szolgálni . . . Ennek az elbizakodottságnak nevetséges voltát csak akkor értjük meg igazában, ha költeményeit olvassuk. íme nehány mutatóba: Füstiül ürült tüzű szüzrül. Szűz ! űz-fűz fültt bűz ? űzfűz süt, füstiül ürült tűz ? Szűz! bűztül szűkülj; tűrj, sűrű tűztül ürülj! Magyarázatja. Szép szűz! mely orczádonn kiüt Hátt füst nélkül való tűz süt? Kérlek, hogy magad’ megbecsüld A buja szerelmet kerüld. Szörköntöst öltő Bölcsről. Bölcs! szőrköntöst olts, örömödhöz több örömöt tölts, Könny-özönök közt nyögj, jöjjön öröm könyörögj. Úgy kuruczul bút futsz, úgy rút búnn túl kuruczul jutsz, Úgy múl rút hurutunk s Burkusul utszu ! futunk. Okosam nyomorgókhoz. Oh okos óh nyomorogj, dolgodhoz fontos okonn fogj : Jót gondolj, jót szólj, sok gonoszoktól oszolj, így kiki, mint hív szív, mint tisztit is írni kinyílt mív Dicsír s így víg hír nyílni, viríttni ki-ír. * Édes Gergely költészetének nagy bámulója volt P erecsenyi Nagy László, a hozzá hasonló szellemű poéta, aki elismerését prózában és ódában egyaránt kifejezte. 1804 április 17-én egy vers kíséretében ezt a dagályos stílusban írt áradozó levelet intézte hozzá:
