Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XII. A váci nyomda irodalomtörténeti jelentősége
XII. FEJEZET. A váci nyomda irodalomtörténeti jelentősége. Noha Ambró Ferenc Ignác, a váci nyomda első tulajdonosa, csak 1775-ben kapta a szabadalom-levelet, ........ már az előző öt évről, vagyis 1770-ből is találunk váci nyomtatványokat. Eleinte a latin nyelvűek vannak többségben. A magyar, német, tót, cseh és lengyel nyelvű füzetekkel és könyvekkel szemben túlnyomó a számuk, de csakhamar át kell adni helyét a magyar nyomtatványoknak, amelyek nemcsak számarányukban, hanem elterjedtségükben is vezetnek és megállapítják a váci nyomda jó hírnevét. A váci nyomdának kettős irodalomtörténeti jelentősége van. Az egyik, amelyre valóban büszkeséggel tekinthetünk az, hogy irodalmunk nem egy kiváló művelőjének több-kevesebb alkotása itt jelent meg legelőször, míg másoknak a művei a váci kiadások révén terjedtek el és lettek népszerűekké. Másik nem kevéssé becsülendő jelentősége pedig abban van, hogy kalendáriumaival, orvoslást, gazdálkodást, méhészetet és egyéb foglalkozást tanító népiratkáival, a vallási oktatást előmozdító, az egyházi és világi énekeket terjesztő, történeti, földrajzi, jogi, művészeti, természetrajzi, csillagászati, számítási és egyéb ismereteket hirdető ponyvairodalmi termékeivel nemcsak olcsó és tanulságos olvasmányt adott a nép kezébe, hanem nemesítő hatással volt az erkölcsökre és így valóságos kultűrmissziót teljesített és hazafias érdemeket szerzett a népművelés terén.
