Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XI. Dugonics András
104 VÁC AZ IRODALOMBAN közmondás gyűjteményéhez. Ez a nagyértékű posthumus munkája 1820-ban jelent meg és Magyar példabeszédek ésjelesmondások címet viseli. Sajnos azonban nem jegyzi meg, hogy az egyes közmondásokat hol hallotta. Csak igen kevésnél tesz erre vessző alatti jegyzetben utalástígy a Szeret tőtögetni alatt ezt a jóízű anekdotát olvassuk : A’ váci Cigányoknak nincs egyéb dolgok a’ Püspöki Uraságnál, mint a’ hordókat a’ két emeletű pincébe leereszteni és annak üdéjében ki húzni. Ezzel a’ Cigányok meg nem elégednek: hanem azt akarnák, hogy őket (a’ mint mondgyák) tétegetni is hívnák. (II. 182. 1.) Toldi Miklós három szakaszokban írt szomorú történetéhez fűzött jegyzeteiben két váci vonatkozást találunk. A 12. pont alatt a királyok temetéseknek helyek és esztendejek jelzéssel közli: 7. Első Geyza Vácon 1076. A 18. pont alatt pedig elmondja, hogy a papi rendre is szabtak bandériumokat: 10. A váci püspök 20 huszárokat adott. Mint váci tanár megtudta már, hogy nagy kitüntetés vár rá: a filozófia tanárává szemelte ki elöljárósága. Erre mindjárt nagy buzgósággal hozzákezdett filozófiai előadásainak jegyzéséhez és nagyrészt még Vácon befejezte. (Kézirata a M. Nemzeti Múzeumban: 80. Föl. Lat. 1. alatt.) A következő tanévben csakugyan elhagyta Vácot, mert Nyitrára helyezték a filozófia tanárául (1771-ben). Ettől kezdve Dugonics életpályája az általános irodalomtörténet körébe tartozik. Itt még csak annyit jegyzünk föl róla, hogy a kegyesrendiek váci házának könyvtárában egy török imádságos könyvet őriznek. Ezt a kis könyvet az 1790. évi vakációja alkalmával tett belgrádi utazása emlékéül hozta magával. Első lapján ez a sajátkezű följegyzése olvasható: Ezen könyv-fiók a Belgrádi Bassa leányának imádságos könyve, az én kezemhez jutott 1790. esztendőben ugyancsak Belgrádon, midőn annak meglátása kedvéért szeptember elején oda mentem. 13. Szeptember. Dugonics András, királyi oktató.
