Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XI. Dugonics András
DUGONICS VÁCON 103 teményes vállalatában kiadott Bramarbas után, amely viszont a dán Holberg művéből van átdolgozva. Ugyanekkor magyar nyelven is átdolgozta a darabot Gyöngyösi vígszabású játék címmel és hogy nem ezt, hanem a latint adatta elő tanítványaival, annak az volt az oka, hogy az előadást Migazzi püspök is végignézte az ifjúság májusi ünnepén, 1777 május 28-án délután 5—7-ig. Az átdolgozás maga meglehetősen gyenge munka: Dugonicsnak a szerelmi intrika helyett (egy lánynak kezéért hárman versenyeznek) mást kellett kitalálnia s ez nem sikerült neki. A fiatal leány helyett ő egy hígvelejű aggastyánt szerepeltet, kinek vagyonáért pályázik a három alak. Ha mint komoly drámai művet bíráljuk, igen sok kifogásolni valót találunk a darabban; csakhogy az iskolai dráma nem tűz ki maga elé magas célt, fő az erkölcsi tanulság, meg a mulattatás. S a darabban tényleg van elevenség, ügyes fordulat és nem egy olyan jelenet, mely a korabeli közönséget megkacagtathatta. A magyar átdolgozás egy-két népies típusa is sikerült és a magyaros (bár sokszor pórias) nyelv is figyelemre méltó. Minden hibája mellett is a darab a kor egyik legjobb iskolai drámája. A váci közönség nem volt szigorú kritikus és a bohókás, bár sokszor valószínűtlen jelenetek megnyerték tetszését ; az iskola anyakönyve bizonyára nem hiába említi, hogy ezt a komédiát cum plausu adták elő. Dugonics maga is különbnek tartotta ezt a darabját egyéb iskolai színműveinél, mert jóval később, 1789-ben még egyszer átdolgozta Tárházi cím alatt kiadás céljából. Ez az átdolgozás azonban az előbbinél is gyengébb.*) Váci tanárkodása alatt átdolgozta saját szavai szerint Plautus Asinariáját is. Ezt azonban nem adták elő sem Vácon, sem egyebütt; legalább nincs rá semmi följegyzésünk. Vácon kezdte már gyűjtögetni az anyagot hatalmas *) A darab kézirata a M. Nemzeti Múzeumban. (Dugonics Vegyes magyar munkáji kézirattár 10. Föl. Hung. 157. lap.) Kiadta Hahn Adolf Dugonics Tárházija címen 1883-ban és az Egyet. Phil. Közlöny VI/
