Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XI. Dugonics András

DUGONICS VÁCON

101

testvér felesége is szerepel az átdolgozásban. A szereplők neveit kinyomatta; a darab előadása előtt ajánlást is intéztetett Salbeck püspökhöz. Ebben arról beszél, hogy miért porosodtak a polcon a könyvek, melyek pedig, nemkülönben mint a pénz, csak olvasva jók; most azonban megváltozott a helyzet, itt az idő a tudomány ápolására, pártfogására. Ugyanaz a hang ez, amely annyiszor ismétlődik Dugonicsnak és kortársainak írásaiban a Saeculum Theresianum dicsőítésére.

Mint annyi nagyobb intézetnek, a vácinak is külön színháza volt a darabok bemutatására, még pedig már 1734 óta. Ott adták elő azt a darabot is.

Dugonics ez évi működését kiegészítik fordításai egyes auktorokból. (Sallustiusból lefordította Catilinát, Neposból Epaminondast, Curtiusból nehány beszédet és Phaedrus meséinek I. könyvét.) Az iskola szolgálatában áll hát jóformán egészen ez évi működése, ami bizonyítja lelkesedését is, mellyel kedvelt hivatását felkarolta. A fordításokra nézve meg kell jegyeznünk, hogy az ő szögedi magyarsága jellemzi ugyan valamennyit, mindamellett Ízlésünk csak ritkán akad meg egy-egy kifejezésen. Különösen kiemeljük a Phaedrus meséinek tősgyökeres és sokszor fordulatos magyarságát.

Költői működésének is van valami nyoma: itt írta Tétény ékessége című versezetét, de ezt egy év múlva tökéletesítette és szebben leírta. Emléke ez egy tétényi látogatásának. Dezseri Rudnyánszky József aranygyapjas vitéz meghívására ment Téténybe, a költemény is neki és nejének van ajánlva. Tulajdonképen Rudnyánszky kastélyának és Téténynek leírása, még pedig fárasztó részletezéssel. Itt-ott azonban nekilendül és különösen természeti képeitől nem lehet elvitatni némi költői színt. Gyöngyösi versformájában van írva. Úgy látszik, ebből az időből maradt fenn egy másik gördülékeny verse, a Kertésznek és Pillének beszélgetése is.

Ugyancsak itt, Vácon fogott 1766-ban ily című latin