Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
II. rész: Dal és zene
VÁC AZ ELŐADÓ MŰVÉSZETEKBEN 85 a születés helyét jelölte, bízvást váci származásúnak tekinthetjük. A katolikus hívők részére egy századdal később 1797-ben jelent meg Vácon Bozóky Mihály Kafholikus kar-beli énekes könyv-e., melynek sok szép régi egyházi énekét vette át Bogisich Mihály Őseink buzgósága című imakönyvébe. Ugyancsak 1797-ben jelent meg Vácon Szení-Míhályi Mihály Énekes könyve is, melyet csakhamar a sok kiadást ért Énekes és imádságos ájfafosságok a váfzi megyebeli közönséges keresztény híveknek számokra című énekeskönyv követett. Első kiadója Kámánházy László váci püspök után sokáig Kámánházy-énekeskönyvnek hívta a nép Vácon, de szélesebb körben elterjedt neve Váci Énekes. Ily címen hirdetik amerikai könyárusok. (Mikor egy példányát meghozattam onnét, nagy csodálkozásomra láttam, hogy 1903-ban a Szent István Társulat nyomatta Budapesten.) Nagy irodalomtörténeti és folklorisztikus jelentősége van a három kiadást ért és először 1779-ben megjelent váci Énekesgyüjtemény-nek, mely a legrégibb és — Horváth János irodalomtörténetíró megállapítása szerint — korának egyetlen dalgyűjteménye. Füredi Mihály kiváló népdalénekesünk mint dalgyüjíő is fűz néhány hervadhatatlan virágot művészi diadalainak koszorújához. Farkasfalvi Imre A nótás város című visszaemlékezésében három olyan éneket közöl, melyet a múlt század 60-as éveiben énekeltek Vácon.*) Az 1867-ben alakult és a város társadalmi életében nagyszerepet játszott Dalkör-ről,**) valamint Taritzky Ferenc zeneklubjáról az első rész Színjátszás fejezetében a műkedvelői előadásokkal kapcsolatban már megemlékeztünk. Az ott említett elnökök, karmesterek és más szerepvívők közt azonban — forrásaim hiányossága miatt — nem találjuk a minden társadalmi mozgalomban tevékenyen résztvevő Krenedifs Ferenc siketnéma-intézeti tanár nevét, noha id. Ábrányi Kornél *) Eger című hetilap 1913. 54. sz. **) A magyar zene a 19-ik században 334.
