Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
I. rész: Színészet
70 NEM VÁCI SZÍNÉSZEK sajátos szerkezetű klaviaíúrás harmóniumot, melyen igen szépen játszott. Megzenésítette a Himnuszt és pattogó rímeivel elszavalta egyesületünk Rákóczi-ünnepén. Egy másik irodalmi gyűlésünkön pedig felolvasott a naplójából, melyben vonzóan írta le változatos színészi pályáját. 1923. december 5-én 85 éves korában régi otthonának deszkáin, a volt Népszínházban, lépett fel utoljára. Pálmai Ilka, Kűry Klára, Komlósy Emma, Pintér Imre és több — még életben volt — művésztársa társaságában. 1928. július 30-án lépett át csendes visszavonultságából a halhatatlanságba. Fáradt porhüvelye a középvárosi temetőben van elhantolva Blaha Lujza (1850 — 1926) 1863-ban mint kezdő színésznő jött Vácra Gárdonyi Antal társulatával, melynek az édes anyja is tagja volt. Egy kicsi szobában laktak a Káptalan-utca 3. számú házban. Noha a bájos és kedves megjelenésű leányka egy csapásra meghódította a váciak szívét és elhalmozfák őt virágcsokrokkal s egyéb ajándéktárgyakkal, anyagiakban bizony nem bővelkedett. Kettejüknek közösen volt egy bekecsük úgy, hogy fölváltva kellett a Szarvas-ra menniök a próbákra. Ha az anyja próbált és magára maradt szobácskájábán, mindig énekelt, de sohasem az akkor divatos érzelgős német nótákat, hanem mindig magyar népdalokat. A csalogány-hangok odacsalták az utca járó-kelőit úgy, hogy sokszor egész csődület támadt. Kölesiék kis szobáján túl az udvaron lakott Vida Vilmos siketnéma-intézeti tanár, aki bolondult utána, megismerkedett vele és elkisérgette a színházba. Ennek az idilli állapotnak azonban csakhamar egy sajnálatos körülmény szakított véget: a kis Lujzát eltoloncolíák. Esztergomban egy kereskedősegéd belészeretett. Meglopta a gazdáját, hogy utána jöhessen Vácra. De csak rövid ideig mulatott itt, mert a rendőrség hamarosan elcsípte. Az akkor még kezdő és jelentéktelen szegény színésznőt orgazdasággal gyanúsították és kényszer-útlevéllel vitték vissza a bűnös fiatalemberrel együtt
