Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
I. rész: Színészet
VÁC AZ ELŐADÓ MŰVÉSZETEKBEN 71 Esztergomba. Ennek a kellemetlen kalandnak keserű emlékében írta évek múlva az Esztergomi-emlékkönyvbe : Nincsen rózsa tövis nélkül, — Vácot pedig örökre elkerülte. Piufsich Lajos, a Népszínház igazgatója gyakran hozta ki közeli tanyájára a Népszínház tagjait, nagynéha Blaha Lujza is velük tartott, de a városba sohasem tette be többé a lábát. Ez volt az oka annak, hogy Blaha Lujza, a nemzet csalogánya, gyűlölte Vácot és az elsuppoltatása miatt érzett szégyenében kihagyta Naplójából a rosszemlékű váci napokat. Váci tartózkodása idején tudósította nagybátyját Reindl Károlyt, hogy a színi pályán szépen halad előre. Ez az érdekes levél egész terjedelmében így hangzik : Vácz október 13. 1863. Kedves nagybátyám! Bocsásson meg, hogy oly ritkán tisztelkedem soraimmal, de gyakori alkalmatlanságommal nem akarok unalmassá lenni kedves nagybátyám előtt. Most már annyival inkább bátorkodom megkeresni kedves nagybátyámat, mert a színi pályán, melyen születtem, hála az égnek, a természettől megáldva tehetséggel, már eddig is szép előmenetelt tettem, s ha a jó Isten megsegít, rövid időn büszke lehet rám kedves nagybátyám. Születésem 13-ik évében, épen születésem napján léptem föl először egy nagyobb szerepben Rimaszombaton, szülőföldemen. Hazánkfiai igen jól fogadtak, de csak rövid ideig lehettem körükben. Jelenleg Váczon működünk Gárdonyi színtársulatával és családunk körében mind a legjobb egészségnek örvendünk, de anyagi jólétünk a mostani idők miatt megrongáltatott s július havában még az a gyász is ért bennünket, hogy édesanyámnak atyja, az én kedves nagyatyám elköltözött az élők sorából. Itt küldöm arczképemet s boldognak érzem magam, ha ezzel legkisebb örömöt is szerezhetek kedves nagybátyámnak. Nagybátyám kezeit csókolva, s kedves családját
