Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
I. rész: Színészet
40 SZÍNJÁTSZÁS Krenedits Ferenc rajztanár tervei szerint történt és jól sikerült. A páholyokat a terem körül futó erkély pótolta. A földszinten volt körszék, számozott hely, utolsó hely. Ha telt ház volt, 200 forintot tett ki a bevétel. 1873-ban újból előtérbe nyomult a színpad átalakításának kérdése, de a költségeket egyik egyesület sem akarta viselni, mert a színházat — így nevezték — külön intézménynek tekintették, mely a közönségé és annak terheiért egyik egyesület sem felel. Ettől kezdve a színház saját erejére volt hagyatva, hol jobb napok virradtak reá, hol a részvét hiányával küzdött. Tíz év alatt — 1870-tőí 1880-ig — 22 előadást tartottak. 1880-ban a színház vezetésére új bizottságot küldtek ki. Elnökéül újból Krenedits Ferenc rajztanárt választották. Tagjai voltak Benkár Dénesné, Gálik Sándorné, Gyürky Károlyné, Krenedits Matild és Ulrich Károlyné a Nőegylet, — továbbá Fortuner (Várföldi) Elek, Fedor Imre, Majer József, Meiszner Ede, Spisák Gyula, Schmidt János és Velzer Lajos a Dalkör részéről. Ez a színházi bizottság új életre keltette a szunnyadó műkedvelőket és a meleg pártolás olyan vérmes reményekkel kecsegtetett, hogy fölmerült egy állandó színház fölállításának az eszméje. A Színi-bizottság 1882-ben a Kaszinó vezetőségével egyesült az állandó színház megvalósítása érdekében. A részvények aláírása nagy hévvel indult meg. Benkár Dénes és Piufsich Lajos 5000, Vác városa 2500, a káptalan 1200, a kaszinó 1000 forintot írt alá, úgy, hogy rövidesen 17,000 forintnyi aláírás gyűlt össze, mely 23,000-re rúgott már és az építési tervet is elkészítették, de a színházat még sem lehetett fölépíteni, mert a város nem tudott megegyezni a vásár-téri telekre nézve a püspöki uradalommal.*) 1887-ben a Színi-bizottság a Színpártoló-bizottság nevét vette föl és Krenedits Ferenc elnöklete alatt a *) Fővárosi Lapok 1871. 8. és 32. sz., Színpad 1871. 4. és 50. sz. Váczi Közlöny 1880. 49., 1881.4., 1882. 12., 1885. 49—52., 1887. 43. és 50 sz.
