Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
I. rész: Színészet
56 SZÍNJÁTSZÁS A színészettel kapcsolatban meg kell emlékeznünk a műkedvelői előadásokról is. A magyar nemes ifjak nevelő intézetének, a Theresianumnak 1783-ban történt megszüntetése után megszűntek Vácon az iskoladrámák előadásai is. Közel egy évtized múlva, 1792-ben határozták el a püspöki Lyceum hallgatói, hogy színi előadásokat fognak tartani. A július havában Pestre költözött Angol kisasszonyok épületében — a mostani siketnéma-intézetben — az igazgató és tanáraik irányítása nélkül, két olyan előadást tartottak, hogy művészi előadásukkal a hívatásos színészekkel is fölvehették volna a versenyt. Érdekes, hogy a Magyar Hírmondó tudósítója, aki elragadtatással magasztalja játékukat, a színészeket nem komédiásoknak, hanem komikusoknak nevezi. Minthogy ez a legrégibb színi bírálat, mely váci előadásról elhangzott, egész terjedelmében ide iktatjuk: Váfzróí. Szűz havának (Auguszt.) 9-dikén. A’ közelébb műit hónapnak két utolsó hetein, ez helybeli tanúló Ifjúság, ön-magától, Direktor Úr’ és T. Professzoriknak is kormányozások nélkül, a’ Poéták előbb, a’ Rhétorok pedig a’ következő Vasárnapon; ezek, Píaufustiak egy Darabját; amazok pedig Dávid Királynak Penitentziatartását, deák nyelven el-jádzottak. Teáf rom jók nem lévén, tehetségekhez képest egynéhány forintokat magok között összvegyüjtögettek és azokon a’ néhai Apáfzáknak most üresen álló épüíetjekben, az Uraság’ Fő Tisztje által nekiek engedtetett tágasabb szobában jádzó-helyet állítottak, melyet holmi régi festett vászon darabokkal el-készítvén, részént pedig újra be-festetvén, a’ Városnak érdemesb Lakosait a’ megjelenésre kérték. Meg-jelentünk tehát felesen, Ifjaink’ ebbéli igyekezeteknek szemlélésére, a’ kik várakozásunknak úgy annyira eleget tettek, hogy mind felvett ártatlan és tiszta tárgyakra; mind rendes és kelleteképen volt magok alkalmaztatásokra nézve, közönséges dítséretet és tapsolást érdemellenek, Az asszonyságok fsak azon
