Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
I. rész: Színészet
míg a’ szóban forgó társaságnál alig található egy-két egyed, ki a’ középszerűség fokáig fölvergódött: ar nagyobb rész játéka ellenben a’ művészet szentségtelenítésére szolgál, ’s néha Hiedelmet sértő is, miként „az agg színész és leánya“ czímű vígjáték előadása alkalmával Serena szerepében történt. Correct nyelvet, szabatos szavalást, helyes mimet, ’s egybevágó előadást hasztalan vár itt a néző; — ezek a’ társaság nagyobb részénél mindeddig meg nem fejtett rejtvények. ’S ez oka, hogy e’ társaság működéséséről mélyen hallgatnak városunk múbírái; mert hálátlan ’s epét zavaró foglalatosságnak tartják egyes előadásaik boncolgatásába ereszkedni. Ez oka, hogy már a’ közvélemény is pálczát tört fölötte. Ne csodálkozzanak tehát színészeink, ha a legújabb művek adatásakor is az előkelőbbek közül alig láthatni egy-kettőt a’ teremben; mert: Mindig való marad: Ki mint vet, úgy arat. Ha tehát e’ színész-társaság ama feltételét, mellynél fogva a’ jövő telet körünkben tölteni szándékozik, tettlegesíteni akarja, bizodalmasan figyelmeztetjük, hogy azon iszonyú hézagokat, mellyek szellemi szerkezetében föltűnnek, jeles egyedek megszerzésével kipótolni igyekezzék: ellenkező esetben méltánylás helyett részvétlenséget, mellynek gyümölcse fanyar, aratand. Nagyszáli.*) Szokolay István Váczi gondolathullámok címen cikksorozatot írt városunk akkori állapotáról és jövő fejlődésének irányairól Helmeczy Társalkodójának 1840. július 11., 15. és 18. számaiban. A színészet pártolásának okait kutatva a 231. lapon ezt írja: Néha színészek jelennek meg „Thalia“ legbujdosóbb papjai; de közösen tudva lévén, milly csekély pártolásra számolhatni a’ lakosoknál, kik nem nemzetiség’ de önmulatságjok’ érdekéből is sajnálnak némi áldozatokat tenni, — vagy VÁC AZ ELŐADÓ MŰVÉSZETEKBEN 25 *) Honművész 1839. október 24.
