Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
I. rész: Színészet
26 SZÍNJÁTSZÁS nagyon ritkán térnek be, vagy egyike a’ legrosszabbaknak. ’S így azok sem, kik már érettek e’ kéj’ élvezetére — mert ezen éretlenség, vagy is műveletlenség, oka a’ részvét-hiánynak, — mondom, ezek sem járnak e’ kéjhelyre. Vác színi viszonyaira vonatkozó érdekes följegyzéseket találunk Tóth Ede Az én mestereim című visszaemlékezéseiben is. Mint gyermekifjü Vácon ismerte meg a színésznyomorüságot és itt fogadta vissza leikébe a megtagadott Istent. A kálvinista pap egy karéjka kenyeret vetett neki, de a káplánja az utolsó 20 krajcárját tukmálta rá. Azt a 13 krajcárt is följegyezte naplójába, melyet a kemény zápor mosott föl Kisvác homokos utcáján és amely az öngyilkosságtól mentette meg őt. Érdemes volna az egykorú újságokból összegyűjteni és kiírni a magyar színművészet úttörőinek további váci működésére vonatkozó részletes adatait is, de sajnos, hiányzanak a gyűjtemény kiadásának anyagi eszközei. Fájdalom, így nem kísérhetjük lépésről-lépésre derék színészeinket, nem figyelhetjük meg minden mozzanataikat, hanem csak vázlatosan ismertetjük váci viszontagságaikat. 1843. november második felében Bács Károly színtársulata gyönyörködtette a váciakat. Kitűnő játékukat a közönség hálásan méltányolta, a Szarvas vendéglőnek mindig zsúfolt termében folytak az előadások. Felvonások közben Radics bandája szórakoztatta az egybegyűlteket.*) 1844. január elején a Szökött katonát, január 12-én a Londoni koldusokat adták fömöff házak mellett. A kritika elismerés hangján szól Bartókról és Bartóknéról, akik nagyon kitüntették magukat.**) *) Honderű 1844. I. 39. **) Regélő Pesti Divatlap 1844. 6. szám.
