Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
III. rész: Népzene
132 NÉPZENE ba jutása, a kereseti viszonyok megromlása búskomorságba ejtette. Különböző kávéházakban játszott a banda, melyben ő már csak statisztált. A fia és veje vezették a zenekart, az öreg csak üldögélt a prímás mellett és csak akkor vette elő a hegedűjét, ha régi vendége jött hozzá mulatni. A váciak iránt táplált szeretetét haláláig megőrizte. Noha már évtizedek múltak el, hogy a kenyérkeresete Budapestre vitte, szívében mindig váci maradt. De a váciak is szerették őt és föl-föl keresték, hogy ihletett művészi játékában gyönyörködjenek. Mihelyt észre vette, hogy váci ismerőse lépett be a helyiségbe, azonnal abba a nótába kapott, mellyel érzelmének húrjait idehaza is rezgette. Hosszú évek után is visszaemlékezett mindenkinek a nótájára. Gyakran ki-kijárt Vácra, ahol egy szép kis háza volt a Hattyú-utcában. Az egyik szobájának sarkában életnagyságú díszes Szűz Mária szobor állott vallásos lelkületűnek tanúbizonyságául. Büszkén mutogatott egy aranyos keretbe foglalt latin nyelvű okiratot is. Ezt az ő véleménye szerint XIII. Leo pápa írta alá és az ő számára küldött áldást foglalta írásba. De áldozatokban is megnyilvánult az ő romlatlan kedélyének vallásos érzülete: a Hétkápolnának Mária-szobrot és értékes oltárterítőket ajándékozott és több ízben megjavíttatta a vasrácsát. Művészi ihlettsége és buzgó hite mellett még egy harmadik nagy, de rossz szenvedély hevítette, a lóverseny. Három emeletes háza is lehetett volna neki az Andrássy-úton, — de amint ő maga mondogatta, — ha úri kedvtelése el nem nyeli nagy keresetét. Nem csak Vácon volt ő az első cigány, aki bent a városban volt háziúr, hanem Budapesten is volt háza, de 8 év után ez is csak úgy elúszott a lóversenyen, mint később a váci. Folytonos anyagi gondokkal, majd belső betegségével küzködve, haza vágyott Vácra. 1924 őszén már sehogysem érezte magát jól Budapesten, ahol ágyrajáró volt egy István-úti ház pincelakásában. Sokat pa
