Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
III. rész: Népzene
VÁC AZ ELŐADÓ MŰVÉSZETEKBEN 133 naszkodott és mindig azt hajtogatta: — Elmegyek haza, Vácon akarok meghalni. Hiába mondogatták neki, hogy Budapesten szebb temetése lesz és hogy ott is szeretik őt, nem volt többé maradása. Hazajött a Cigányváros régi viskójába, abba, amelyben született. Ez a házikó sem volt már az övé, de a gerendás, földes házikó szivesen befogadta. Jóságos sógorasszonya, — feleségének a testvére, — önfeláldozással ápolta a csakhamar ágynak dőlt nagy múltú öreg embert. Művészi sikerekben gazdag életét a halotti szentségek ájtatos felvétele után 1924. december 29-én d. u. 6 órakor fejezte be 78 éves korában. Jó hírnevű két fia (Ede és Marci), négy leánya, tizenöt unokája és három dédunokája siratta. Hatalmas gyászoló közönség kisérte utolsó utján, az alsóvárosi temetőben levő családi kriptához. Eljöttek a temetésére Radics Béla és Magyari Imre budapesti prímások a zenekaraikkal. Ezek és a váci cigánybandák fölváltva hegedülték az öreg művész mesternótáit: Lehullott a rezgő nyárfa ezüstszínű levele és a Repülj fecském mélabús melódiáit. Banda Marci emléke mindig fennmarad a magyar cigányzene történetében és a leghíresebb, cigányprímások nevei között fog ragyogni. Művészete a költőket is megihlette. Pósa Lajos két költeményt is írt hozzá, illetve róla. Az egyik: Ha engemef választana a magyar nép királynak, a másik: Banda Marci, húzd el az én nótámat (Uj Idők 1904. március 20., Váci Érdekességek 83.) Huber Sándor: Húzzad Marci világos viradtig (A legszebb magyar nóták II. évf. 9. füzet.) Igen szép Szenes Béla ily című költeménye is: Banda Marci tányérjába (Pesti Hírlap 1922. augusztus 6.) Bartha Miklós kiváló publicistánk vezércikket írt róla a népszínházi cigányverseny alkalmával és azt mondta, hogy ő magyar nóta fejedelme és meg kellene hívni a Zeneakadámíára, hogy az ifjú nem
