Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)
III. rész: Népzene
VÁC AZ ELŐADÓ MŰVÉSZETEKBEN 131 hivatva előkészíteni. Az Isten megadta tehetségemmel mindenkor azon igyekeztem, hogy a magyar zene dicsőségét hirdessem. És ha hegedűm húrjain föl-fölzendült az édesbús magyar nóta, sokszor odaszállott lelkem a dunaparti szép városba, ahonnan elindultam szerény tudással, de annál több lelkesedéssel. Ha a jó Isten áldása kísért, ebben java része van édes szülővárosom iránt mindenkor érzett határtalan szeretetemnek. Boldog és büszke vagyok, hogy Önök közül való vagyok, akik együtt munkálkodunk annak felvirágoztatására, híre neve öregbítésén. Isten áldása Önökön és munkájukon. Hazafias üdvözlettel Budapest, 1911. december hó 5. Banda Marci sk. cigányprímás. A király a magyar zene művelése és fejlesztése körül szerzett érdemei elismeréséül — 1913. március 14-én — az arany érdemkereszttel tüntette ki. Jól szervezett zenekarával több ízben járt külföldön is. így az 1887 évi fiumei tűzoltó-kongresszus alkalmával Velencében az olaszokat bűvölte el művészi játékával és figyelmüket egészen a váciakra irányította. Dánia fővárosában, Kopenhágában, is magával ragadta a nem könnyen hevülő éjszaki népeket. 1920 évi bécsi szereplése nagy szenzációja volt az osztrák fővárosnak. Akkoriban játszották ott az Ezüst sirály című operettet, melyben Banda Marci kisérte Király Ernő magyar nótáit. A darabnak ez volt az egyik vonzóereje s az Ezüst sirályt több mint kétszázszor játszották. Ebben az időtájban szerepelt Fedák Sári is Bécsben, a Roland Bühnén, amelyet akkor Sarkadi Aladár igazgatott, Fedák Sárinak volt egy száma, amelyet Banda Marci kisért s amelyről sokat beszéltek abban az időben Bécsben. Megható volt, hogy a megszállott terület magyarjai, akik abban az időben Budapestre nem látogathattak el, Banda Marcit keresték fel Bécsben, hogy édesbús magyar nótái mellett álmodozhassanak, remélhessenek. Régi dicsőségének utolsó felcsillámlása volt ez. Hűséges hitvesének halála, az ország szomorú állapot
