Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)

III. rész: Népzene

VÁC AZ ELŐADÓ MŰVÉSZETEKBEN

125

rosunkban legnagyobb cigányzenészünknek, Banda Marcinak a nevét is, míg emlékét az egész ország zenekedvelő közönsége kegyelettel őrzi, mert ő volt a hallgató nóták legnagyobb mestere nem csupán Budapesten, ahol prímás volt, hanem egész Magyarországon. Fenka Pista Amerikát is megjárta bandájával, Pozsár Tóni pedig Kecskemét kedvelt zenekarvezetője lett. Voltak azonban olyanok is, akik hívek maradtak szülővárosukhoz és ellentálltak a csábításoknak. így hiába kapta a hír szárnyára Lovászi Feri nevét, hiába hívogatják a fővárosba, nem hagyja el Vácot, legfeljebb egy-egy kirándulást tesz Pestre vagy Gyarmatra. Híres váci cigányprímások voltak: Csámpai Pista, Radics Miska, Csámpai Feri, Bodor Tóni, Csicsó Feri. Az ország leggazdagabb cigánya is Vácról került ki Szőllősi (Szőrös) Béla cimbalmos személyében.

Az a közmondás igaz, hogy nem szokta meg a cigány a szántást, de az nem felel meg a valóságnak, hogy a cigány irtózik a víztől — mert nincs gerendája — és nem szívesen szagolja a puskaport. Fenka Pista túljárt az óceánon, Banda Marci pedig Velencébe hajózott a bandájával. A történelem pedig följegyezte, hogy 1849. július 15~én Pityó József és Gönczi Károly hírneves felvidéki prímások bandái Vácon a Füzesben egyesültek. Már javába égtek a városvégi kunyhók, mikor ők az oroszok ellen támadásra induló honvédek lelkesítésére rágyújtottak az Ég a kunyhó ropog a nád kezdetű nótára.

A legrégibb ismert váci cigányprímás a XIX. század elején élt. Csámpai Pista volt. Síró-neveíő hegedűjének bűbájos nótája főként főúri családok kastélyaiban csendült föl. A jóhírű muzsikus Aszódon báró Podmaniczkyéknál, Gombán Patayéknál, Pécelen gróf Rádayéknál húzta minden névnapon és lakodalomban a szebbnél szebb nótákat. De az utóbbi helyen igazi hévvel és lelkesedéssel csak akkor, mikor Ráday Pálné, Prónay Ágnes táncolt előtte. Érdekes, hogy ezek-