Tragor Ignác (szerk.): Vác az előadó művészetekben - Váci könyvek 10. (Vác, 1934)

III. rész: Népzene

HL RÉSZ.

NÉPZENE.

Nem a művészetek, hanem az előadó-művészek hierarchiájában alacsonyabb rangfokozatban állanak a cigányok, a magyar népzene letetéményesei és tolmácsoló!. Az alsóbb rendűséget nem személyiségük, még kevésbbé művészi megnyilatkozásaik állapítják meg. A művészettel való foglalkozás széppé, nemessé és megelégedetté teszi az ember életét. A művészet még a legmostohább sorsot is meg tudja engesztelni s az élet legzivatarosabb napjainak egére is tud napot varázsolni, szivárványt fakasztani. Ez a megállapítás fokozott mértékben vonatkozik a magyar népies műzenére az űgynevezett cigányzenére, melytől ily módon nem tagadhatjuk meg a művészet jellegét. A cigányok bűvösbájos játékának alacsonyabb rangúságát abban kell keresnünk, hogy ők jórészt a társadalom alsóbb rétegét alkotó nép, a sírva vigadó magyar érzelmi húrjait pengetik, vagyis az alacsonyabb rendű zenei igényeket elégítik ki.

A váci cigányzenészek híressége túllépte városunk határait. Följegyzésünk van róla, hogy már 1554-ben muzsikáltak Vácon cigányok. A török uralom megszűnte után, 1696-ban már laktak Vácon cigányok. A város lakossága, a környékbeli földes urak és Nógrád megye nemessége a váci cigányok szíveí-lelket gyönyörködtető zenéje mellett vigadott. A nagyhírű Rácz Pál nevét egyik utcánk viseli; nem városunk szülötte ugyan, hanem amikor külföldi kalandos életét kipihenni hazatért, Vácon telepedett meg rokonai körében. Egyik felesége is váci leány volt. Ugyancsak utca hirdeti vá-