Tragor Ignác (szerk.): Váci érdekességek - Váci könyvek 9. (Vác, 1923)

II. Könyv: Lexikon

146

KALENDÁRIOM.

szó egyetlen egyszer, az 1827. évinél, de ott is csak a borítólapon fordul elő. Egyedül az 1829. évinél van feltüntetve a szerkesztő. A címlapon olvassuk, hogy szerkesztette Sztraka Jó’sef. Ennél van először feltüntetve a sorozat jellege azzal, hogy az Ötvenedik esztendei folytatást jelzi. Erre vonatkozó megjegyzést sem az 1828., sem az 1827., sem az előző éveknél nem találunk. Folytatólagosságban az 1837. évi az utolsó. Ezután már csak szórványosan — majdnem évtizedenként — és az eddigiektől eltérő, jóval nagyobb alakban találunk váci kalendáriomokat, melyek má Naptár név alatt jelennek meg.

Az új próbálgatások sorozatát az 1866. évre kiadott Váci Naptár kezdi meg, feltüntetve azt is, hogy első évfolyam. Második évfolyatnra már nem került a sor. Ezután csak 1873-ban jelen meg ismét Váci Naptár címen a Spitzer Miksáé, melyet 1880-ban a Kompolthy Tivadar és Serédy Géza által szerkesztett Vácvidéki Képes Naptár követett. 1904-ben a Váci Múzeum-Egyesület adott ki Váci Kalendáriomot. 1913-ban Szentgyörgyi Gusztáv csinálkalendáriomot Képes Váci Kalendárium az 1914. évre címen. 1921. évre dr. Kestler István szerkesztette és a Váci Keresztény Nyomda adta ki a Váci Keresztény- Naptárt, 1922. évre pedig ugyancsak Szentgyörgyi Gusztáv a Képes Váci Kalendáriumot.

Kalendáriomaink beosztása, tartalma és belső értéke azonos az e korbeli ponyvairodalmi termékekével, mert ne felejtsük, hogy a nép szellemi szükségletét voltak hivatva kielégíteni és így annak a szája íze szerint kellett beszélniük. A kalendáriomi (csillagászati, vásári séf.) tudnivalókon kívül hasznos ismeretek (a füvek gyógyító ereje stb.) tárgyalásán kívül sok alacsony színvonalon álló elbeszélést, verset, tréfát és anekdotát találunk bennök. Némelyikben önmagukat ismétlik. így az 1826. évi Vátzi Kalendáriom anekdotáinak nagy része az 1784. évi Vátzi Kalendáriomból van kiszedve. Ezek viszont a magyar kalendáriomok és adomák ősforrására, a példaképül állított régi igaz lőtsei kalendáriomra vezethetők vissza.

Jóslatainak kiapadhatlan forrása a száz esztendős jövendőmondó, aki megcáfolhatlan logikával és elévülhetlen igazsággal teszi meg kijelentését:

Aki nem lesz betegségben,

Az marad jó egészségben.

Azonfelül, hogy sok hasznos és tréfás dolgot írt meg a nép nyelvén, olcsósága is hozzájárulhatott nagy népszerűségéhez és elterjedtségéhez. Az 1780. évi könyvárjegyzékből (Catalogus Lib-