Kisparti János: A váci Theresianum története - Váci könyvek 8. (Vác, 1914)
A Collegium belső élete. Leges Migazzianae
22 A COLLEGIUM PAUPERUM NOB. böl, egy-két év alatt tett intézkedéseiből kitűnik, hogy már a kezdetnél is figyelemmel volt a későbbi fejlődés lehetőségeire. Ezért, még kortörténi szempontból is — úgy gondolom — nem lesz érdektelen, ha a szabályzatot részletesen ismertetem. 3. Minthogy ez intézménynek sajátlagos célja a nemesi ifjak helyes nevelése és oktatása, ez pedig csak úgy érhető el, hogyha azok, akikre a feladat bízatott, lelkiismeretesen és serényen teljesitik kötelességüket, Migazzi mindenekelőtt az igazgató és a tanárok kötelességéről szól. a) Az igazgató kötelessége, hogy az intézményre és az ifjúságra lelkiismeretesen, gondosan ügyeljen; tekintélyével mindenki felett van, azt elhatározással és tervszerűen, de okosan és megfontolással érvényesítse. Igazgató és tanárok kölcsönös kötelességteljesitéssel tiszteljék egymást és amint másokkal szemben előzékenyen, udvarias kifejezésekkel, szelíden, érezhetően kötelességszerüen érvényesítik tekintélyüket, úgy igyekezzenek, hogy a növendékek és mások olyan belátásra jussanak, hogy észszerűen s nem lelki vagy testi érzékenységből intettek. Távol legyen minden szóváltás, a csufnevek adása akár természeti fogyatkozás, akár más gyengeség miatt; kerülendő a csufolkodás és effélék. Minden megrovás alkalmazkodjék a növendékek tettéhez, korához és szellemi képességéhez. Ismerjék meg tehát az elöljárók lelkiismeretesen az ifjúság lelkületét, lássák világosan, vájjon nehéz, vagy békés természetüek-e a növendékek, vagy hirtelen haraguak, könnyen megbocsájtók, vájjon nehezen felejtik-e a szenvedett sérelmet, bosszuállók-e, könnyen barátkoznak-e, vagy örülnek a dicséreteknek s elszomorítják a gáncsvetések, vájjon sirásra hajlók-e, készségesek-e a bocsánatkérésre, vagy megátalkodottak-e; s igy megfelelő eszközökkel a hibákat javítani, tanácsaikkal és példával a jót megerősiteni törekedjenek. Különösen két hajlamosságot keltsenek fel a növendékekben: a becsületérzést és dicsőségvágyat. A dicsőségvágyás teszi, hogy ha a tanulmányok menetében valami kényelmetlen, mégis vidám és tűrő lelkülettel viseljék el a növendékek, a becsületérzés pedig távoltartja mindazt, ami a helyessel, erkölcsössel ellenkezik. A dicsöségvágyat megdicséréssel s olyan dolgok emlegetésével lehet legkönnyebben felkelteni, amelyek az erényességre, becsületességre és tudományokra törekvőknek a legjobban, legnagyobb mértékben szoktak osztályrészül jutni; ennélfogva a többiek előtt meg kell dicsérni és emberiesebb, barátságosabb bánásmódban kell részesíteni azokat, akik kötelességeiket lelkiismeretesen, a megparancsoltakat buzgón, odaadással teljesitik.
