Kisparti János: A váci Theresianum története - Váci könyvek 8. (Vác, 1914)
A Collegium belső élete. Leges Migazzianae
BELSŐ TÖRTÉNETE 23 A becsületérzés (szemérmetesség), amely a nemesi, előkelő ifjakban természettől be van oltva, ilyen módon ápolható: a cselekvések rútságát s az ebből minden bizonnyal bekövetkezni szokott szégyent világosan s megfelelő módon meg kell mondani; igy érhető el, hogy ha valamiben vétkeseknek érzik majd magukat, a tett megbánásával együtt a becsületérzés és szemérmetesség is bejut a lelkűkbe. Mások előtt nem szabad az ifjakat könnyelműen korholni két okból; először, hogy hozzá ne szokjanak a szidáshoz s a szégyenlőségüket el ne veszítsék; másodszor, hogy ha nem következik be a javulás, legyen egy súlyosabb neme a büntetésnek; ugyanis ha nyilvánosan gyakran megfeddetnek, a négyszemközt adott intéseknek nem lesz foganatja. Első Ízben elkövetett hibáknál inkább megfelelő segitőszerről kell gondoskodni, nem büntetésről. Ha a büntetés kiállása után reményt nyújtanak a javulásra, szeretettel kell körülvenni s az ellenszenvnek semmiféle jelét nem szabad velük szemben mutatni. Ne gondolják, hogy alárendeltjeiket szigorúsággal könnyebben engedelmesekké tehetik, mint jóságos, szelíd bánásmóddal; mert a kedves és kötelességszerü eljárás megnyeri, a szigorúság elhidegiti és nagyon is eltávoztatja a lelkeket. Már pedig ha nincs meg a magukkal szemben való készséges, odaadó akarat, sem tanácsaiknak, melyeket javasolnak, sem példájuknak, amelyet adnak, nem lesz a lelkekben semmi hatása; mindent félelemből tesznek és csak kevés dolgot művelnek az erényességre való vágyakozásból s amint lehetséges lesz, csalásra törekszenek. Ellenkezőleg, ha a tanárok a növendékeket kötelességekkel és emberiességgel kapcsolják magukhoz, óvakodni fognak attól, hogy megsértsék azt, akit szeretnek, szives és készséges lelkülettel viseltetnek az iránt, akiről tudják, hogy fölöttük legnagyobb tekintély s mégis igen kedvesen bánik velük. Ajándékokat pedig ne fogadjanak el az ifjaktól és semmi módon le ne kötelezzék magukat nekik. Az igazgató és a tanárok legyenek rajta, hogy az ifjak, amenynyire lehet, mindig szem előtt legyenek, ne engedjék meg nekik az alattomos, titkos megbeszéléseket s engedély nélkül senki sem mehessen a másik szobájába. Ha pedig kívülről jön engedéllyel látogató, a beszélgetésnél az igazgató vagy egy tanár legyen jelen. Óvakodjanak attól, hogy a növendékeket asztalhoz hívják, azok étkezését a házban vagy azon kívül növeljék, hanem legyenek megelégedve az előirt közös étkezéssel. Az igazgató nézzen be az egyes
