Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
V. A remekelés
A REMEKELÉS. 93 meg is engedtek neki annál is inkább, mivel az éppen ezen időben csináltatott zászlóra sokat költöttek, így legalább ezzel is kevesebb lesz a céh terhe. Előfordult az is, hogy minden remekelés és megváltás nélkül vettek fel egyeseket a céhbe, és pedig olyanokat, akik már több év óta űzték mesterségüket a céhen kivül.17) A remek alóli felmentésnek, illetőleg megváltásnak szép példája ifj. Krenedics Györgynek, püspökvácvárosi cancellistának esete az 1813. évből. Tagja akart lenni a molnár céhnek, mivel atyja mesterember, nagyatyja pedig molnár mester volt. A céh örömmel fogadta a nemes szándékot s tekintetbe vette nagyatyját és atyjának fivéreit, szívesen bevette tagjai közé a vándorlás és remekelkészítés megváltásával. A remek meghamisításra is van esetünk. 1827-ben egy kovács remekelő éjnek idején, lopva, másokkal csináltatta remekét, amely ügy azután az úriszék elé kerülve azzal végződött, hogy új remekdarabot szabtak ki neki, amit csakis mások jelenlétében lehetett és kellett elkészítenie. A remekelés sikeres elvégzése után a céhtaksát tette le a remekelő a céhládába, aminek nagysága szintén változó volt a céhek és idők szerint. A szíjgyártók negyven frt.-t fizettek; a magyar szabók húsz tallért, amelynek felét a belépéskor, felét pedig a céh által megszabott időre tette le a remekelő. A csizmadiák 1715-iki céhlevele értelmében 100 Rh. frt. volt a taksa, az 1780-iki szerint 15 frt. Ennek felét azonnal, felét pedig egy év alatt volt köteles megfizetni; az 1847-iki szerint pedig huszonöt frt. A vargák negyven Rh. frt.-t fizettek taksául, a szűrszabók pedig harminc frt.-t, kiknél ,,a céh igazsága“ néven is szerepelt a taksa. A kerékgyártók tizenöt frt.-t fizettek, ugyanennyit a molnárok és a molnár céhben levő és legtöbbször a molnárokból kikerülő lisztkereskedők is, kiket céhjegyzőkönyveik „lisztkereskedő Mester Emberekének neveznek. Végül a hentesek huszonöt frt. taksát fizettek. A mesterfiúk, vagy azok, akik özvegyet, vagy mesterleányt vettek nőül, féltaksát fizettek. A vidékiek ugyancsak féltaksát, vagy félcéhet fizettek. Ha más szakmájú lépett be egy céhbe, szintén féltaksát fizetett; így ha a magyar szabó céhbe egy posztónyíró akart belépni, félcéhet kellett fizetnie, és minden Áldozó csütörtökön a templom számára egy font viaszt, vagy annyit érő pénzt volt köteles letenni.18) i?) Kovács Protocollum. 1781. év. 18) Magyar szabók céhlevele. 1699. 11.
