Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
IV. A legénykedés
A LEGÉNYKEDÉS. 73 tehát huszonnégy-huszonnégy pálcát kaptak, aminek elengedéséért könyörögni kezdtek, de hiába.85) A többi köteles mester Pichan József köteles legényt védelmébe vette s panaszolta a hatóságnál, hogy Schödel Mihály nyugtalan s verekedő természetű ember, és legényét ártatlanul vádolta meg. A tanács azonban a mesterek panaszát egyszerűen elutasította. 1824-ben Takács István asztaloslegény a legénység palackját földhöz vágta és az utcán Plattner Ferenc mestert szidalmazta, amiért bekisérték. Erre legénytársai felzendültek és követelték kibocsátását. A hatóság Takácsot huszonnégy órai fogházra és négy frt.-ra, a többi zendülő legényt pedig d. u. két óráig tartó „áristom“-ra és egy-egy frt.-ra büntette.86) 1807-ben Sretter Jakab cseréprakó legény az utcán pipázott, amiért Krebesz János szűcsmester megintette, ö pediglen erre gorombáskodni kezdett, a hatóság ezért egy órai fogházra Ítélte.87) Szigorúan büntették a lopást. A céhlevelek közül a magyar szabó legényeké szól a lopás büntetéséről: az olyant, ki urától „zsinórt, selymet, matériát“ lopott, miáltal a céh jóhírét veszélyeztette, a városból kitiltották.88) 1813-ban két mészáros legény húst lopott: az egyiket tizenkét, a másikat tizenöt pálcára büntette a hatóság.89) 1804-ben a magyar varga céh panaszkodott Bodrovics István legény ellen, hogy mesterétől szénát, bort és bőrt lopott, a szénát pálinkáért eladta, a hatóság ezért öregségének tekintetbevételével nyolc pálcára Ítélte és a városból kitiltotta.90) 180 7-ben egy német szabó és egy ács legény a városházi korcsmában órát lopott; hiísz-húsz korbácsot kaptak és vándorlólevelük mellett a városból kiutasították őket. 1829-ben Dovecz György szűcslegény mesterétől egy bundát és két ködmönt lopott és Sima Jánosnál rejtette el, aki a ködmönt meg is vette. A hatóság a tolvajt húsz pálcára, Simát öregségének tekintetbevételével tizenkét pálcára, Sima feleségét pedig tizenkét korbácsra Ítélte. Emberbaráti intézmény volt a beteg legény ápolása. Ha egy legény megbetegedett és pénze nem volt, a céh köteles volt az övéből segíteni és kigyógyíttatni, amely költséget a felépülés után vissza kellett fizetnie a legénynek. Erre a célra a szűcsöknél, amint 85) Protocollum Eppalis Cittis Vácz De Anno 1794. se) Protocollum Episcopalis Cittis Vaciensis De Anno 1824. 8?) Protocollum Eppalis Cittis Vaciensis. De Anno 1807. 88) Magyar szabó legények céhlevele. 1780. 6. 8») Protocollum Episcopalis Cittis Vaciensis de anno 1813. 9°) Protocollum Episc. Cittis Vác. 1804. * г
