Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
IV. A legénykedés
70 A VÁCI CÉHEK. Megkövetelték a legénytől, hogy mint becsületes és jámbor ifjú, illendően viselkedjék az utcán, hogy garázda magaviseletéért meg ne róhassák. Az utcán köteles volt minden mesternek, mesternének, mesterlegénytársainak és becsületes embernek köszönni. Igen érdekesen irja a szűcs legények céhlevele az utcai viselkedést: „Minthogy pedig az Iffiak gyönyörködnek ünnepnapokon a’ sétálásban, és egyik a másikának akarattya ellen ruháját megszakasztaná, annak büntetése egy font viasz, az Dékányé kettő.“ Amelyik legény az utcán jártában evett, vagy dohányzott, megbüntették. Ha a legény megborosodott és fél vállra vetette mentéjét — mint a szűcslegények céh levelében olvassuk — két font viaszt, amelyik pediglen inassal sétálgatott, tizenkét pénzt fizetett. Az utcán zajongani szigorúan tilos volt; igy pl. 1842-ben a hentes legények ifj. Rákóczy József remeklése alkalmával a nagy utcán zajongva vonultak végig, a céhgyűlés megdorgálta őket.74) A korcsmázást részint egészen, részint határok közé szorítva tiltották. A szűrszabó legénynek egy messzely bornál többet nem volt szabad meginni, azonban ezt is csak állva, mert máskülönben félheti bérével lakolt, ha pedig táncolt, vagy dobzódott a korcsmában, fél társpohárral sújtották. A csizmadia legénynek nem volt szabad lerészegednie, aki táncolt, vagy veszekedett, két heti bérével lakolt. A szűcs legénynek huszonöt pénz büntetés terhe alatt tilos volt leülni a korcsmában, mértéktelenül innia pedig éppen nem volt szabad, mert súlyosan megbüntették, mire nézve így rendelkezik a céhlevél: „Aki a’ bort megisza s kiveti, annak büntetése két font viasz engelem7“) nélkül.“ A magyar szabó legénynek a korcsmában táncolni tizenkét pénz büntetés terhe alatt tilos volt; ha pedig a korcsmában dobzódott, káromkodott és viseletével másokat megbotránkoztatott, ötven pénzt fizetett.76) A legénynek pontos időben otthon kellett lennie mestere szállásán. Vasárnap és ünnepnapon délben tizenegy, este pedig hat óráig volt köteles a mester a legényre várakozni. Más házánál aludni, vagy az órán túl kimaradni szigorúan tilos volt. Ha nem aludt mesterénél, tizenkét pénzt fizetett a szűcs legény; ha pedig valamely becsületes helyen volt mulatságon, nem volt szabad ott aludnia félheti büntetés alatt, amint a szűrszabóknál találjuk; különösen pedig az esetben nem, ha a háznál leány is van, mint a "P Hentes Jegyzőkönyv. 1842. év. 75) Engedelem, illetőleg elengedés. re) Magyar szabó legények céhlevele. 1780. IV.
