Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
II. A céhek belső és külső élete
A CÉHEK BELSŐ ÉS KÜLSŐ ÉLETE. 41 kell egymás között osztani. A meg nem jelenő ötven pénz büntetésben részesül. A létrákhoz és csáklyákhoz a kőművesek, ácsok, kádárok, magyar vargák, molnárok és kéményseprők osztatnak be. Akiknek pedig nem jut kanna, azok a város kannáit fogják kézbe. Végül a vékony és szűrszabók a kutakból hordjanak vizet. Az 1825-iki rendelet értelmében a nagyobb céhek, u. m. a csizmadia, molnár, magyar varga, vékony szabó és kerékgyártó céh egyegy lajtorját, két csáklyát, két bőrkannát, két bádog házi fecskendőt tartsanak; a kisebb céhek, n. m. szűrszabó, német szabó, szűcs, német varga, timár, kordoványos, asztalos, lakatos, fazekas, rézműves, bádogos és kádár céh ketten-hárman összeállva, tartsák az előbbi tűzoltó eszközöket a céhmester házánál. Érdekesen szabja meg e rendelet a munkafelosztást az oltásban és védelemben. Az ácsok, kőművesek és asztalosok a veszedelemben álló ház lerontásában működjenek közre; a takácsok, fazekasok, szita- és rostacsinálók, keztyűsök, nyergesek, szíjgyártók, pékek, harisnyakötők, kötélverők és üvegesek a vízhez érkező hordókat töltsék meg; a csizmadiák és magyar vargák a létrákat, csáklyákat, a német vargák és német szabók a bőrkannákat vigyék a tűzhöz; a lakatosok, kovácsok, órások, rézművesek és sarkantyúsok a fecskendőket igazgassák; a kádárok, kerégyártók, tímárok, bádogosok, gombkötők, magyar és német szűcsök, esztergályosok, mészárosok és szappanosok legényeikkel együtt a fecskendőket húzzák; a seborvosok legényeikkel együtt a sebesülteken segítsenek, vagy pedig eret vágjanak a meg'ijedteken; végül a kereskedők és kalmárok a kirakott bútorokat őrizzék. Ugyanezen rendelet óvóintézkedéseket is tesz. A fával munkálkodó mesterembereknek nem engedi meg a forgács felhalmozódását a műhelyben, hanem csak biztos helyen. A kádároknak szeles időben az udvaron hordót égetni szigorúan tilos volt; hanem csak erre a célra rendelt égető konyhában volt megengedve, sőt már 1820-ban a vármegye azt is elrendeli, hogy a kádárok erre a célra bolthajtásos konyhát tartsanak.43) Ha pedig valakinek nem volt égető konyhája, annak a Duna mellett, a városon kivül eső biztos helyen kellett égetnie, de a tüzet égetés után el kellett oltania. A kötélgyártónak a padláson lámpa mellett tilos volt dolgoznia. Az ács, kőműves és cserepes mesterek kötelesek voltak mesterségükhöz tartozó létrát tartani és a tűzi létrákat helyükön őrizni. «a) Protocollum Episcopalis Cittis Vaciensis de anno 1816.
