Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
II. A céhek belső és külső élete
42 A VÁCI CÉHEK. A tűzoltásban kifejtett buzgalmat jutalomkitűzéssel is fokozták; amelyik kéményseprő először ment fel a kigyuladt kéménytűz eloltására, két frt.-t, aki másodszor, az egy frt.-t kapott. Ezen céhekre rótt kötelezettség még az újabb időben is szokásos volt, amennyiben a nagyobb üzemű ipartelepek kötelesek voltak magukat óvóintézkedéssel ellátni. Érintkezésben voltak céheink a más városbeli céhekkel is, egymás viszonyai uán kérdezősködtek, kölcsönösen átveszik azokat az intézkedéseket, amelyek inkább megfelelnek az ipar fejlesztésére, önmaguk és a nagyközönség hasznára. A városnak 1743-ban történt kétfelé osztása a céhek életét is megváltoztatta. A céhek élete zavaros lesz; a káptalanrésziek versengenek a püspökrésziekkel; viszálykodás van sokszor a céhmesteri és céhbiztosi hivatal viselése miatt s ez természetesen nem előnyére, hanem hátrányára volt a céheknek. Sokszor fontos, sőt még elvi jelentőségű tényekkel is találkozunk e viszálykodásokból kifolyólag. Pfaiffer János káptalanvácvárosi lakost, asztalos céhmestert, azért tették le hivataláról, hogy a céhláda ne legyen a káptalani részen; vagy pedig a csizmadia céh céhbiztosa azt parancsolta a püspöki részi mestereknek, hogy, ha káptalanrészi céhbiztos jön be céhgyűlésükre, hagyják ott a gyűlést.44) De még több ilyen elkülönzésre törő esetekkel is találkozunk léptennyomon. A városnak, a káptalani és püspöki városnak egyaránt, volt külön malma is, amelyet a város maga kezelt, mivel az „árendások“ keze alatt nagyon megrongálódott.45) De többször ki is adták vagy mint a molnárok mondták, a malom karóját árendába vették, rendesen három évre. Ha nem adták ki, a város legényeket fogadott, akiket megesküdtettek kötelességük hű teljesítésére.46) A városi hatóság a város részére és terhére eső kőműves, ács, kádár, kerékgyártó, kovács, köteles, szíjgyártó, asztalos, lakatos, üveges, fazekas, szappanos és órás munkát a céhbeli mesteremberekkel végeztette el, még pedig oly módon, hogy minden évben más és más mesternek adta, hogy ne csak egynek legyen belőle haszna. A mesteremberektől a város megkövetelte, hogy szorgalmasan és jól dolgozzanak. Fizetésük változó volt, s majd havonként, negyedévenként, majd évenként fizették őket. A város részére dolgozó mester-*«) Protocollum Episcopalis Cittis Váez De Anno 1794. lr>) Protocollum Capitularis Civitatis Vaciensis 1800—01—02. 1,1) Protocollum Episcopalis Cittis Vaciensis De Anno 1806.
