Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
I. A céhek alakulása
14 A VÁCI CÉHEK. harisnyások, csapók, tobakosok, kordoványosok, kik valamelyik helybeli céhnek voltak tagjai, vagy pedig más város, különösen Pest és Buda céheiben szerepeltek vidékiekként. Csak néhányat sikerűit kikutatni, mely város céheibe volt vidéki mesternek beiratkozva. A rostásoknál találunk olyant, ki a székesfehérvári, a harisnyásoknál, ki az óbudai, a tímároknál, ki az egri céhbe iratkozott. Sőt még drágakőcsiszoló is volt városunkban, amint Nagy Imre emliti a következőképpen: „Hanem azt el nem hallgathatom, hogy a Siketnémák k. Intézetében vagyon egy mester, ki a’ drága köveket vagdaltja, simitja, vagy pallérozza; és ezeket keresztetskékbe, gyűrűkbe, függőkbe alkalmaztatja : és hogy illyen köveket azon Intézet Igazgatójánál már készen lehet mindenkor találni és venni.“17) Az ötvösök már a régebbi időkben is szerepeltek Yácon, de céhükről nincsen semmi adatunk. E könyv elején közölt kéziratmásolat egy ötvös céh egyházi szerkönyvének egyik lapját mutatja, mely szerkönyvet 1423-ban Vácon Írtak. A másolatot azért közöljük, mivel váci vonatkozású, amennyiben a szerkönyvet Vácon írták és miniatűrjeit a váci püspök illuminatora, János mester, festette. Eme szerkönyvet Giesperger Henrik 1425-ben megvette, amint a következő sorok igazolják: A Magyar Nemzeti Múzeum 1909-ben Regensburgból visszavásárolta. A közölt másolat bal oldala Szt.-Elegiusnak, az ötvösök védszentjének, képét ábrázolja. Az előbb felsorolt célialakulások előtt voltak régebben is céheink, amire két — még a XVI. századból eredő — pecsétből kö-17) Nagy Imre: Vátznak leírása 'Tudományos gyűjtemény.1818. IV. k.)