Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
VI. A mesterség védelme
112 A VÁCI CÉHEK városi lanács jóváhagyásával lehetett megtenni. 1752-ben Noedermayer Ferenc ötvennyolc frt.-ért adta el borbélyságát Kisni Aclalbertnek. Természetesen náluk is megkövetelték a szakértelmet. A vizsgázatlant nem vették fel a grémiumukba, mivel inkább szerencsétlenséget lehetne tőlük várni, mint sikeres gyógyitást. Ecg kell jegyeznünk, hogy a borbélyok működése is csak bizo' nyos határok közt folyhatott, mivel a csak orvosok részére fenttartott btegségeket nem volt szabad gyógyitaniok. Működésűk azonban elég széleskörű. A katonaállitásoknál régebben ők szerepeinek, amiért a várostól jutalmat nyertek, pl. két akó sert ; ők szerepelnek a nehéz szülési eseteknél, különösen pedig a sebészet terén, Ugyanigy volt a kéményseprőség is, amelyet reáljog alapján birtak, amit I. Ferencnek a budai kéményseprő céh számára 1811). jul. 23-án kiadott céhlevélnek 65. cikkely igy határoz meg : „A Magyarhonban létező összes kéményseprő mesterjogok úgy a régi szokás, mint a Mária Terézia császárnő és királynő által 1748. február 1-én, illetve julius 15-én kiadott kiváltságok szerint is vásárlottak lévén : azok a mesterek haláluk után pedig özvegyeiket és gyermekeiket mint éperejü szerzemény tulajdon gyanánt megilletik.“ A bekezdésben az ötvennegyedik helyen Vác is iiyen kéményseprőhelyként van megemlitve. Sőt még a reáljog másik kelléke is megvan, a magánjogi átruházás (megveszik, vagy moringolják). Legelső kéményseprővel 1750-ben találkozunk. Stadler János volt az első, 1750—60-ig, ki a jogot megvette, utódja Jemine János 1761—71-ig, kinek halálával a jog özvegyének férjhez menetelével Pente Simonra szállott, ki 1772—89-ig volt kéményseprő. Pente Simonról Benda Péterre szállott a jog 1789—1807-ig, aki után szintén özvegyének férjhez menetelekor Sciva János kapta meg 1808—41-ig. Az ő özvegyével Mudrák Antalé lett a jog 1841—72-ig. Utána Heinisch Richard nyerte el és birja most is a jogot. Amint fentebb megjegyeztük, a mesteremberek számát egyenesén nem szabták meg, de megszoritás alapos ok folytán mégis volt. Mivel céljuk41) mindnyájuknak a tisztességes megélhetés, ezért amikor már elegen, sőt sokan voltak és ezáltal a többiek megélhetése veszélyeztetve lett volna, a folyamodót rendesen elutasították. Ily megszoritás azonban ritkán fordult elő. 1782-ben a német vargák szüntetik meg a felvételt. 1791-ben a szűcsök határozták el, hogy egészcéhest nem vesznek be, félcéhest 41) Prothocol Episcopal Civitatis Vaciensis De Anno 1782—83.
