Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
VI. A mesterség védelme
104 A VÁCI CÉHEK. rnk. Vásáraink látogattak voltak: Komárom, Kecskemét, Gyöngyös, Jászberény, Losonc és más távolabbi város mesteremberei felkeresték azokat. A vásárokat régebben is azon időben tartották, mint most, és pedig tavasszal a Virág-vásár, nyáron a Sarlós-vásár, őszszel a Gál-vásár és télen a Tamás-vásár volt. Változtatás csak egyetlen esetben van. 1763-ban a mesteremberek folyamodtak a királynéhoz, hogy a Gál-vásárt Szt. Ferencre helyezhessék át. A királyné ezt meg is engedte. 1769-ben azonban, mivel eme változtatás csak kárára volt a mesterembereknek és a városnak, kérik a királynét, hogy ismét Gál-vásáruk legyen. A püspök segitségével ezt 1770-ben meg is nyerték, miért is a város köszönő iratot terjesztett fel a püspökhöz, a királyi ügykezelőnek pedig fáradozásaiért egy hordó bort küldtek. — Hétfőn és kedden voltak a vásárok, de tovább is tartottak; igy 1787-ben a mesteremberek és kereskedők folyamodtak a püspökhöz, hogy, mivel a Virág-vásár összeesik a pesti vásárral, az előtte való csütörtök, péntek és szombat napokon tarthassák meg a vásárt. Tehát ezen rendkívüli esetben már három napot kérnek, ami eléggé bizonyltja, rogy vásáraink több nap hosszáig tartottak, mivel ebben a kérelemben a három nap kérését minden valószinüség mellett a szükség sugalta. 1741-ben Gál-vásárt a járványos betegség előidézte körülmények miatt nem tartották meg. A vásárokon s hetivásárokon helypénzt is szedtek, melynek nyomát csak a XVIII. század végén tudjuk felmutatni. A helypénzt a kancellár, vagy a vicekamarás szedte, ki után egy városi szolga a perselyt vitte s abba gyűjtötték össze a pénzt. Eleinte a hetivásáron a helybeli mesteremberek és kereskedők nem fizettek helypénzt, utóbb azonban fizetniük kellett. 1822-ben a magyar szabó céh panaszkodott az esztergomiak ellen, hogy ezek más helyen állítják fel sátoraikat, és a helypénz elől megszöknek, mire a városi tanács intézkedik az ily eset meggátlására.'7) A helypénz szedését a város ki is adta némely évben bérlőknek, kik ellen többször panasz merült fel. A molnárok naponta árultak lisztet, s kiegyeztek, hogy évi helypénzt fizetnek, ami 1820-ban tiz frt.-ra rúgott. A vásárok megtartásának idejét azon városokban, a hová mesterembereink jártak vásárra, kihirdették, vagy pediglen elkiild--'p Protocollum Episcopalis Cittis Vaciensis De Anno 1822.
