Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)
VI. A mesterség védelme
A MESTERSÉG VÉDELME 105 ték írásban, ahol azután a városháza kapujára kifüggesztették. 1797-ben a tanács kérelmére Liptay István szabómester a Virágvásár idejét hirdetteti ki, amiért tizenhét kr.-t fizetett. 1798-ban pedig, mivel a Virág-vásár idejét mind a váci, mind a győri kalendáriumokban hibásan közölték, ezért a város bírája, kinek éppen dolga volt Pesten, a vásárban kihirdettette a helyes időt. Ugyanezt teszik természetesen a többi városok is, amelyek szintén tudatják a váciakkal vásárjaik idejét. A vásárok sikeréről maga a hatóság igyekezett gondoskodni. Tartózkodnak attól, hogy valamely más közeli város vásárjaival össze ne essék a mienk. 1784-ben a városi hatóság, mivel az 1785. évi Virág-vásár összeesett volna a pesti József-vásárral, megkérdezte a mesterembereket az alkalmas idő felől. Mire ezek kérték, hogy az egy héttel később tartassák meg, amit a karácsonyi vásárban ki is doboltak. 1852-ben pedig a zsidók ünnepei miatt két nappal későbbre helyezték el a vásárt, de ezt a rendelkezést megsemmisítik. A vásárban a céhmesternek szót kellett fogadni, ő nyitotta meg a vásárt, minekelőtte tilos volt az árulás. Vásár előtti este kirakodni és árulni tilos volt. Későbben már kirakodtak vasárnap is, de csak este felé és pedig nyáron négy, télen pedig három órakor; eme rendelkezést a XIX. század közepe felé hozták, különösen azért, mert a zsidók már vasárnap délelőtt is kirakodtak és megkezdték az árulást. Az átalhágót tizenkét pengő frt. büntetéssel sújtották. Ezt a rendeletet azonban nem igen tarthatták meg, mivel az előbbi rendelet kiadása után három évre a helybeli, pesti és budai céhek kérték, hogy a sátorozás csak a vasárnapi áldás után kezdődhessék. Öregség szerint, sorban kellett árulni, amit ha nem tartott be valamelyik, mint sorbontó büntetésben részesült. A vidéki mestereknek szintén meg volt a soruk és leljesen a helybeli szokásokhoz kellett alkalmazkodniok. 1795-ben a lakatosok panaszolják, hogy a gyöngyösi lakatosok a váci vásárban csizmát patkoltak, ami nem a lakatosok szakmájához tartozik; a hatóság helyt adott kérelmüknek; vagy 1831-ben a szűrszabó céh kéri a tanácsot, hogy a gyöngyösieknek tiltsák el a szegett és cifra szűrök készítését, mivel ezek árusítása nekik kárt okoz. A vidékiek sorát a hatóság határozta meg. Ha ellenszegültek, a hatóság helyeik betartására kényszerít ette őket. A vidékiek vásári helyeiknek meghatározásánál tekintettel лoltak arra i-, hogy a váciak járnak-e oda, vagy pediglen a közeli
