Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)

VI. A mesterség védelme

VI.

A mesterség védelme,

A céh és a hatóság védelme. Jó munkát kellett készíteni. Munka elvállalása. Munkafelosztás. Anyagbeszerzés. Kész árút tilos volt venni és árulni. Beavatkozás más mesterségébe. Uraságok mesteremberei. Kontárok, üldözésük; kontár rendelője; a kontár nem részesült a többiek jogaiban. Vásárok, idejük; hetivásárok; sorrend; műlátók szerepe a vásárban; árulási rend; hetivásár ideje és rendje; más városbeli mesterember a vásáron kivül máskor nem árulhatott Vácon. Kereskedők árulása. Versengés; vevő elcsábítása, lebeszélése. Más munkájának gyalázása. Rendelők szabadsága. Kölcsönös kisegítés. A mesteremberek számát nem kötötték meg, kivéve a borbélyokét és a kéményseprőét. Egy árban dolgoztak. Felügyelet az élelmiszerárusokra. Pontos mérték. Adósok. Fogyasztási adó. Cégér.

Amikor a remekeléssel és a többi kötelezettségekkel a céhbeálló teljesen eleget tett a követelményeknek, az új mester szabadon gyakorolhatta a mesterjogokat. Ezzel szemben tartozott híven eleget tenni és magát alávetnie a szabályoknak.

A céhbeli mesterembert kötelességei és jogai gyakorlása közben vagy maga a céh védte meg, vagg pedig a hatóság minden támadás és jogtalan beavatkozás ellen, de csak akkor, ha ő maga is alávetette magát a követelményeknek. Kölcsönös összhangzásban van tehát a kettő egymással, egyik sincs a másik kárára, hanem egymás anyagi és erkölcsi hasznára. A mesteremberek iparukkal a városnak fontos tényezői lesznek, amiért viszont a város tevékeny és szives pártfogójuk nekik nemes törekvéseikben.

Legelső követelmény az volt, hogy a mesterek jó munkát készítsenek. Ennek saját készítményűnek, nem pedig nyereségre vásároltnak kellett lennie.

A régebbi időben a munka elvállalását mennyiséghez kötötték, vagyis határhoz szabták; a szíjgyártóknál tizenhat frt.-nál