Duray Kálmán: Váci céhek - Váci könyvek 5. (Vác, 1912)

VI. A mesterség védelme

98 A VÁCI CÉHEK. többet érő szerszámot, vagy négy lóra valónál többet felvállalni nem volt szabad.1) Szigorúan tilos volt faluról-falura járva munkát keresni. A molnároknál divott utcai álldogálás s ezzel kapcsolat­ban az őröltetők elfogása pénz-, vagy testi büntetés terhe alatt ti­los volt. Sőt még védelembe is vették egymást a rendelők ellenében, amint a magyar szabóknál olvassuk, hogyha valaki egy mesterhez posztót ad munkába és ettől elhozva másik mesterhez vinné, ez pe­diglen az előbbi mesternek valamilyen jelzését is észre találná venni a posztón, nem szabad megcsinálnia a munka árának büntetésével. Már a XYIII. század végén és még többször később mester­embereink a katonaság felszerelésének és ruházatának elkészítését is elvállalták, amire minden esetben vagyoni bizonyitványt kértek a hatóságtól. S ezek elvállalásánál, ha nagyobb összegről volt szó, vagyonukat is lekötötték s értük a tanácsnak jót kellett állami. A szűcsöknek más házánál mentét, ködmönt, vagy bármiféle szűcsmunkát elvégezni, földes uraságén kívül, legfőképpen prémet szabni négy frt. büntetés ellenében tilos volt. Ha valamelyik mesternek sok munkája volt és maga nem tudta elkészíteni, a fölösleget köteles volt átengedni más mesternek s amint a szíjgyártóknál előfordul, egy mester csak tizenhat frt.-ig fogadhatott munkát, a többit másnak kellett adnia, sőt a rendelőt még el is kellett oda vezetnie. Vagy ha nagyobb tömegben érkezett volna munka, egy mester maga nem vállalhatta el, hanem el kellett osztania a többi között, hogy „kinek-kinek haszna legyen belőle“, de az a joga megvolt, hogy annak adta, akinek akarta. A felfoga­dott munkát jól kellett elkészíteni; a nyereggyártóknál még az el­készítés módját is megszabták, igy mit den nyerget két bőrrel kel­lett beborítani úgy, hogy z egyiket a fához enyvezze, a másikat pedig ráborítsa, ha nem igy végezte, elvették tőle és meg is büntet­ték.2) Az ácsoknak és kőműveseknek megtiltották, hogy sövényből fonott és sárral tapasztott házat készítsenek; csakis kő-, tégla-, vá­lyog-, vagy sárházat készíthettek. Ha az elvállalt munkát nem ké­szítették el becsülettel, a hatóság a rendelőket pártfogásba vette. 1771-ben panasz volt néhány tirnár ellen, kik oly rossz talpat ké­szítettek, hogy alig viselték, már is kiszakadt. A városi hatóság bi­zottságot küldött ki vizsgálatra, melynek eredménye az lett, hogy a tímárokat jobb munkára intették. 1796-ban egy cinöntő ellen tet-1) Szíjgyártók, nyereggyártók és csiszárok céhlevele. 1714. IV. 2) Szíjgyártök, nyereggyártók és csiszárok céhlevele. 1714. IV.

Next

/
Oldalképek
Tartalom