Farkasfalvi Imre, id.: A váci országgyűlés története - Váci könyvek 4. (Vác, 1911)
IV. Az aragoniai ház beavatkozása
IV. AZ ARAfiONIAI HÁZ BEAVATKOZÁSA. 19 már egy álló esztendeig mint királyné foglalt helyet a Mátyás oldala mellett. Ez a házasság különben azért is érdekes; mert a király apósa I. Ferdinand törvénytelen fia volt nagylelkű vagy bölcs Alfonznak, Aragónia és Szicília királyának, akinek felesége bár fejedelmi hölgy: a castiliai király gyermeke még sem lehetett boldog; mert magtalan maradt. I. Ferdinand nápolyi királynak mind a négy fia, s mind a négy leánya idősebb volt Beatrixnél, azt a Francescot kivéve, akit tizenöt éves korában hoztak Magyarországba és aki nyolc évet töltött a király udvarában, míg a királyné bátyját aragoniai Jánost, mint bíborost alkalmazta a pápa a „S. Hadriano“ címmel, hogy a magyarokat a török ellen harcra tüzelje. Ráth György leírja, hogy ez a főpap volt az, aki nyolc éves korában atyjának hódolatat tolmácsolta IV. Sixtus pápánál, midőn ez a Szent Péter örökébe lépett, s küldetése felül nyilvános szónoklatban adott számot Nápolyban.*) A Mátyás apósának különben nyolc törvénytelen ágyból származó gyermeke élt: három fíu és öt leány. A magyar királynak módjában állott volna, ha máskor nem, hát az egy hónapig tartó nászünnepély tartama alatt gondolkozóba esni a fölött, váljon előnyös lesz-e ez a házasság a királyi udvartartásra, a hova már is annyi külföldi tudós és olasz művész betolakodott, s a nápolyi királyt Beatrixen felül két ifjú ember Francesco meg János képviselte Budán? A politikai szerepet állítólag maga jelölte ki feleségének Mátyás; mert hire járt, s maga is bizonyságot szerzett róla, hogy routin-ja volt erre, s ha a királyi hölgy már Olaszországban sikereket ért el, még abból nem következett, hogy azok a diplomatiában akkor is beválnak, ha azokat Magyarország területéről intézi, annál inkább; mert a Mátyás eszélye, hajthatatlan jelleme, de különösen népszerűsége olyan volt, hogy az egész nemzet belenyugodni látszott abba, miszerint a külpolitika legfontosabb érdekei, az államélet valamennyi szálai az ő kezében legyenek összpontosítva.**) Azonban mint Heltai a maga pórias nyelvén megjegyzi: „Alig ették meg a bélest a budai lakodalomban, Mátyásnak *) Ráth György: Aragoniai János. Budapest, 1890. 3. és. 23. lp. **) Fraknái Vilmos: Mátyás király levelei. (I. oszt. küliigy.) Budapest, 1893. 321. lp. 2*
