Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Függelék
KOSSUTH LAJOS VÁLASZA VÁCI VÁLASZTÓIHOZ. 467 Ekkor a magyar nemzet elégedettnek érzendi magát, bármi legyen is az én véleményem. Higyje el, jobban — szerencsésebben fog gondoskodni saját javáról és hatalmáról ez által, mint minden által, a mit birodalomegységi rögeszméjének hízelgő tanácsosai javasolhatnak. Hanem arról is legyen meggyőződve a bécsi udvar, hogy ama történelmi problémát, mely a bécsi politika s a magyar nemzet önfeltartási ösztöne közt 350 év óta vitattatik, ily experimentatiókkal, mint ez a közösügyi transa.ctio, megoldani lehetetlen. Fontolja meg a hatalom e szavakat, mert bennök a nemzet geniusa s a történelem logicája szól. A loyalis ellen szava bizony érdemel annyi megfontolást, mint a hízelgő barátoké. * * * Valóban különös fatum, hogy azt, ami a valódi hatalom egyetlen lehetséges kutforrása ; a népek elégedését a bécsi udvar annyi átalkodottsággal feláldozza egy képtelen impracticus rögeszmének. Századok óta követi különféle formák alatt a birodalmi egységre törekvés politikáját. Századok óta tapasztalja, hogy nem megyen, Mégis ragaszkodik hozzá. Azt gondolja, csak a formát nem találta el, és fájdalom, mindig akadnak hízelgő tanácsadói, kik uj meg uj formákat suggerálnak neki, a lehetetlenség experimen táti ójának folytatására. Nem mehet semmi forma alatt; nem fog menni a dualisticus forma alatt sem, mint nem menne trialisticus, foederalistikus, vagy akar minő forma alatt; mert az eszmének, a mellett hogy inhaerens bűne az igazságtalanság, még azon orvosolhatlan hibája is van, hogy lehetetlent akar. Egy létező nemzetnek politikai egységét a faj-, nyelv-, valláskülönbség nem teszi lehetetlenné. Legvilágosabb példa erre a politikai organisatió két ellentétes véglete: az orosz .birodalom és a republicanus Eszak-Amerika. De kifejlett, s külön személyiségük teljes öntudatával biró nemzeteket egy állatná összeolvasztani lehetetlen. P'elejti a bécsi udvar, hogy nem a nyugoti római birodalom szétbomlására következett chaotikus századokat éljük. Aztán — istennek a történelem minden betűjéből kimennydörgő szava kiáltja, hogy a mely uralkodó biztos és hatalmas akar lenni, népeit elégedettekké kell tennie. A bécsi udvar pedig fület dugva Isten szava előtt, — biztonsága s hatalma forrását még mindig csak a hadseregben s annak 30*
