Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Függelék
468 VAC TÖRTÉNETE 1848 —49-BEN. a nemzetek különböző geniusait violentáló hadszervezeti s vezénynyelvi egységében keresi, mely őt Szolferinohoz és Szadovához vezette. Kutatja az okot mindenhol, csak ott nem a hol fekszik. — Hadseregek organismusok, nem mechanismusok. Erkölcsi rugókra van szükségük. Csak lelkesedett sereggel lehet győzni, már pedig a birodalmi egység absurd eszméje akár absolutistikus formában nyilatkozzék, akár alkotmányos szinü köpenyegbe drapirozza magát, akár reichsrathban, akár delegatiókban legyen személyesítve, lelkesedést teremteni bizony soha sem fog, legkevésbbé most, midőn az önczélra jogositottság érzete annyira kifejlett a népekben, miszerint a disciplinának semmi vas pálczája sem képes megakadályozni, hogy a szuronyok is gondolkozzanak. Sem a magyar koronának, sem az osztrák birodalomnak népei nem szolgalelkü barbár népek, melyeket lánczon vezetni lehetne. — Nincs itt, és nem lehet a trón biztonságára s hatalmasságára más mód, mint tiszteletben tartani a népek jogait — kielégíteni legitim aspiratiót, és szabad kezet engedni nekik, hogy magukat önczéloknak tekintve, boldogságukat saját módjuk szerint eszközölhessék. És ennek practicuma az adott helyzetben ? — Országolni, de hagyni a népeket, hogy maguk kormányozzák magukat. Nem adminisztratiót értek, hanem kormányzatot a szó teljes értelmében. Önkormányzat nem csak Magyarországnak az 1848-ki törvények értelmében, hanem önkormányzat az osztrák birodalom minden külön nemzeteinek is a mi 1848-ki törvényeink hasonlatára. Ebben van a biztonság s a hatalom titka. Minden más rendszert vagy kinevet az élet, vagy megtöri. A personalis unio eszméjét, ha nem léteznék, a bécsi udvarnak fel kellene találni. Nemcsak nem kellene azt bántania a magyar korona irányában, — hol a kétoldalú kötések ellenére hozzányúlni vétek; — hanem a birodalom nemzeteire is ki kellene azt terjesztenie. A bécsi udvar más úton jár. Ha az volt czélja, hogy magát jobbra balra mindenféle elégedetlenséggel vegye körül, — azt elérte — mesterileg. S még mást is elér. Azt, hogy a háborúkban, melyekre a követett rendszer okvetlenül vezetni fog; maga készít ellenségei számára oly támaszpontokat, melyekre a belső szétbomlasztás emeltyűit hatalmasan reá fektethetik. Legyen neki az ő hite szerint.
