Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)

Függelék

ID. GÖRGEY ISTVÁN ÉLMÉNYEI VÁCON 1849. ÉVI JÚLIUS HÓ 16 ÁN. 443

üres kezekkel bizalmasan közeledőt tömegesen megrohanni; másiknál azon képzelődésben találja magyarázatát, hogy az egy lengyel, aki át akar pártolni hozzánk. Már akkor teli volt a levegő a biztató mesével, hogy a sok lengyel az orosz hadseregben csak úgy lesi az alkalmat, tömegesen hozzánk átállani.

Hadállásunk közelébe visszaérkezve, a hadtestek és csapatok parancsnokai elváltak megint — Arthur bátyám velünk többiekkel rövid étkezésre visszajött a városba. Aztán minden elkészült az indulásra. A csapatok kipihenték volt a háromnapi erőltetett menet s az esti ütközet fáradalmait. Délutánra ki volt adva a parancs — indulni, hogy Gödöllőnél keresztül törjünk az orosz hadvonalon és aztán valamerre Czegléd táján találkozzunk az alsó seregekkel.

Délután egyszerre mind a két részről történt előnyomulás. Velünk szemközt történt a sződi szőllőkből s a dukai hegytől a Dunáig bontakoztak az orosz hadsorok. A dukai hegy gerincze is megelevenedett. — Már egyes csatárlövések estek. (Ekkor lőtték meg Kempelen Károly lovászát s egyúttal pénz- és levéltárnokát, ki legénykedésből egy a két harczél között a mezőn heverő zsák zabot ment elhozni; lova megjött, magát kifosztották a kozákok, s ez úton kerültek utóbb az orosz vezérkari tisztek udvariasságából. Kempelen kezéhez vissza a tárczájában legénye által őrzött és szép kezektől hozzá németül irt szerelmes levelek.) Az ágyúzás is már elkezdődött, csakhamar azonban orosz részről abban hagyatott s az oroszok nyilván védőleges magatartásban be akarták várni a mi támadásunkat. Ekkor az elhatározó pillanatban, úgy esti 6 vagy 7 óra tájban Arthur bátyám is megállította ezt. A Vácz és Sződ közti vasúti őrházba haditanácsba gyűjté a hadtestparancsnokokat, Bayert és Görgey Ármint. Egy imént megjött kém biztosan meghozta hírűi, hogy Aszódról megérkezve Paskievics főhadserege áll immár velünk szemközt. Elvégeztetett, hogy ily viszonyok között az áttörés most már reménytelen, kivihetetlen, s hogy itt most vinni törésre a dolgot, nem való; hogy czélszerűbb lesz oda változtatni csatlakozási kísérletünket, hogy — bár nagy kerülővel, Nógrád, Gömör és Borsod hegyi vidékein keresztül iparkodjunk oda; erre az ellenség nem gondol ; Aszód vagy Pest felé való előnyomulásunkra számit és emiatt, hogy minden visszanyomulásunkat elvághassa, azért nem támad, sőt valószínűleg csata elején még előlünk tágítani is kész lesz, hogy mentül mélyebben bemenjünk az utczába s ő holnap reggel aztán egy csapással vessen nekünk véget, — a hegyek közt