Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Függelék
444 VÁC TÖRTÉNETE 1848—49-BEN. körül kerítsen minket, ha Aszódnak tartunk; — ha Pestnek: a Dunába hányjon. Elhatároztatott tehát az éjjeli kitérő visszavonulás Losoncz— Miskolcznak. Nagy Sándor, Görgey Armin, Leiningen állni hagyják őrseiket az egész vonalon zömjeik elvonulása után is fényes nappalig. — Miután az utóvédi szolgálatra nézve Arthur bátyám nyilat huzatott a hadtestparancsnokokkal s a sors Leiningenre esett; Pöltenberg, ki úgyis a VII. hadtesttel a város mögött a vadkerti út nyergében táborozott, még ez este 9 órakor mindjárt indul; követi ezt éjfélelőtti 11 órakor Nagy Sándor az I. hadtesttel hadállásunk jobbszárnyáról; csak ezek elvonulása után indul Görgei Ármin és legvégül Leiningen a III. hadtesttel, melyhez ekkor az egész vonalon állva maradt lovas előőrsök csatlakoznak. Leiningen és ha kell, Görgey Ármin is fölveszik a harczot a kétségkívül bennünket üldözendő ellenséggel és lépcsőzetesen hátrálnak a Naszál hegy nyugati lejtőin átvezető rétsági úton a hadsereg nyomában. — Az elvonulás Váczról a legnagyobb csendben történik. — Pöltenberg azon éjjel Rétságig megyen. Itt mindjárt olyan ál lód ást. foglal, mely alkalmas a védelemre, az ellenség feltartóztatására. Itt a VII. hadtest rögtön megfőz és azután helyt áll addig, mígnem elébb az I. hadtest s utána a III. hadtest Görgey Árminnal együtt átvonultak — sőt még azontúl is két óráig. — Az I. hadtest Rétságon pihen, azután tovább indul Balassa-Gyarmatig, hol a III. és VII. hadtesteket és Görgey Ármint elereszti maga mellett; az I. hadtestre hárulván akkor a hátvéd kötelessége. Ez így végeztetvén a vasúti őrházban: hamar a kivitelhez kellet fogni. Az oroszok (július 16-án estve) látván, miként előretolt csapatjaink lassankint megint bevonulnak, sőt egész hadsorunk is a menynyit támadólag előnyomult volt, annyit visszahúzódik városszéli kiinduló állásába: azt vélhették, hogy még hadseregünknek valamely hátralévő utóját is elébb be akarjuk várni ; a nap is már nem sokára leáldozni készül — alkalmasint ma már későnek tartjuk, ily nagy dologba fognunk . . . „Tehát holnap!“ gondolhaták. — S azzal ők is tábortüzeket gyújtottak s a főzéshez, étkezéshez láttak. Csapatjaink erre hasonlókép cselekedtek. A határozat szoros titokban tartatott. És sem tudtam, mi történik. Arthur bátyámmal segédei visszatértünk a városba. Ivánka Imre hajadon nővére Váczon egy idős nagynénjénél
