Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Függelék
438 VÁC TÖRTÉNETE 1848 —49'BEN. emlékszem, talán Freudenreichnak hivták — de annál inkább hajolva Boros és Kemény — ez utóbbi néhány hónap előtt húnyt el Erdélyben — két magyar hadnagyunk bátorító buzdítására — megfordítottuk az ágyúkat és municiós szekereket, lejöttünk a magaslatról s a kanyarulat aljában állást foglalva vártuk az utóvédünket üldöző muszkákat. Ott az aljban, a szántóföldön állt egy borral telt tiz akós körüli hordó fenékre állítva. A felső fenekét már beütötték volt a körülötte vígan iddogáló huszárok. Mi tüzérek is a hordó köré sorakozván, amint tudtunk, úgy ittunk annak tartalmából. Én sipkámmal merítettem és úgy ittam belőle és jól is esett, mert éhen, de még inkább szomjan voltam. Csak az a sajnos, hogy nem volt annyi időnk, hogy a prédául ott hagyott hordó tartalmát fenékig kiüríthettük volna, mert az utócsapatunkat üldöző muszkák ágyúgolyói fölöttünk és mellettünk kezdettek röpködni, azért csakhamar glédába állva, megkezdettük mi is a tüzelést, hogy fedezzük utóvédünk visszavonulását- Tarthatott ez a tűzijáték úgy félóráig, amidőn a muszkák egyik gránát golyója a mi Vett-féle (Haubitze) ágyúnk elé tévelyedve, szétrobbant, amelynek egyik darabja — mindenkit és mindent megkímélve — egyedül engem legyintett meg bal lábszáramon. — Éreztem is mindjárt, hogy hiba van a kréta körűi, mert csizmám szárába kezemmel benyúlván, észrevettem, hogy gatyátn csupa vér, fájdalmat is kezdvén érezni, eldobtam a nyakamba akasztott tölténytáskát és mentem, mendegéltem fölfelé az országúton úgy, ahogy csak menni tudtam. — Hogy mi történt azután, kik tartóztatták föl az előnyomuló muszkákat, míg seregünk elvonult, kik maradtak utolsóknak, arról számolni nem tudok, mert én, mint említém, megsebesülésem után otthagytam az ágyúkat, amelyek körülbelül Szendehely tájékán engem utolérvén, azok egyikére fölkapaszkodtam és le sem szálltam, csak Rétságon túl, ahol egy kis csetepáté után lenyugodva megháltunk. 57. szám. Id. Görgey István élményei Vácon 1849. évi július hó 16-án.1) Július 15-ikén Arthur bátyám sötét éjjel tért vissza a városba s a püspöki palotában nyugalomra. Én azon éjjel ugyanabban a teremben háltam, melyben azon évben, január 5-ikén az a híres „Váci proclamatio“ megszületett. E teremből nyílt bátyám hálószobája. Másnap, július 16-ikán korán kelve, én kínos aggodalomban ') A 225. laphoz.
