Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)

Függelék

ID. GÖRGEY ISTVÁN ÉLMÉNYEI VÁCON 1849. ÉVI JÚLIUS HÓ 16-ÁN. 439

vártam bátyám ébredését. Dr. Markusovszky megtiltotta, hogy a beteget fölkeltsék.

Odakint a csatatéren is még teljes csend uralkodott. Pirkadáskor már a csapatok megfőztek, ettek.

Pöltenberg a VII. hadtesttel a város mögött táborozott tartalékban.

A nap magasan állt már, mikor Arthur bátyám magától felébredt. Azt mondá, jól aludt és ki van pihenve. Nyergeltetett, maga gyorsan felöltözött és ki akart a csatatérre lovagolni. Dr. Markusovszky azonban kijelentette neki, hogy elébb okvetetlen el kell látni a sebet.

Friss vizet hozattam; segédkezésre készen álltam. Markusovszky egyik törülközőre kirakta sorba műtőszereit, leveté kabátját, felgyűrte két karján tündöklő fehér inge ujjait (nekünk a táborban bizony csak akárhogy mostak), és miután a sebet gondosan körűlvizsgálta, kijelenté, hogy azt fel kell vágni, mert különben 24 óra alatt az külsőleg teljesen be talál forradni és még a belé illesztett hosszú szálú tépést is benövi, holott belül a gyógyulás nincsen befejezve és a geny megint benn rekedne, mint mikor Komáromban a sebet bevarrták. Bátyám, két karjával a nagy asztal szélén megtámaszkodva, lehajtá fejét a vízzel teli mosdótál fölé, melyben egy bevetődött bolha úszkált (a szoba sokáig sepretlen állhatott e háborús időben). Ez mindig egyik oldalra cikázott. „Miért rugaszkodik ez mindig csak egy oldalra?“ kérdé bátyám. „Alkalmasint kancsal, vagy félszemére vak“, felelt az orvos, miközben a hosszú tépést az egyik sebszéli nyiláson kilógó végénél fogva gondosan kihúzta; aztán a platinából való vágányos kutaszt a seb két végén még nyitott egyik nyiláson be, a másikon ki, a közép forradás alatt keresztül dugta, bal kezével erősen megfogta a kutasznak nyelét, jobb kezével annak vágányába illesztette műtőkése éles hegyét és összeszedvén minden erejét, három nekifeszítéssel a sebnek időelőtti forradását végig, eredetleges hosszában fölmetszette. Bátyám pedig ezalatt unalmát bolhahalászattal űzte. Mikor vége volt a műtétnek, azt mondta: „Mégis megfogtam.“ — Mikor az orvosnak arcára néztem, ez halálsápadt volt.

A megnyitott seb teljes ellátása és új bekötése után, bátyám előkérte (julius 2-ika óta legelőször megint) vörös zekéjét. Jele, hogy a következő harczot személyesen akarja vezetni. Mindnyájan nyeregbe ültünk — Dr. Markusovszky is — s a csatatérre lovagoltunk, ezúttal ugyan lépést. Délelőtt 11 óra lehetett.