Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Függelék
MIHÁLYIK IGNÁC VISSZAEMLÉKEZÉSE A VÁCI CSATÁROZÁSRA.435 56. szám. Mihályik Ignác visszaemlékezése a váci csatározásra.1) 1849. június 8-án álltam be Budapesten honvédtüzérnek, ahonnan egy heti gyakorolás után gőzhajón fölvittek Komáromba, ahol a harmadik hadtestben levő 7-ik gyalogüteghez osztottak be. Tótmegyerről Érsekújvárba, innét pedig Komáromba vonultunk, ahol a július 2-án és 1 1-én vívott csatákban részt vevén, 13-án Bátorkeszire, 14-én Szobra érkeztünk, innét július 15-én korareggel indultunk Vácra, ahová délutáni 1—2 óra táján értünk. Mi 7-ik ütegbeliek a Veresház előtti térségen megállottunk azon hiedelemben, hogy ott pihenőt tartandunk és étkezendiink. De csalódtunk, mert odakint már szólván az ágyúk, alig volt annyi időnk, hogy egy jó öreg anyóka hozta nagy fazék kovászos ugorkát szétkapkodva bekebelezhettük, azonnal kivezényeltettünk a csörögi hegy alá, ahol elhelyezkedve, tüzelni kezdtünk a hegytetőn állást foglalt muszkákra és ágyuztunk rájok sötét estig oly szerencsével, hogy a mi ütegünknél sem emberben, sem lóban, sem más egyébben kár nem esett, mert a muszkák golyói mind fejünk fölött sivítottak el, míg a muszkáknak állítólag nagy veszteségük volt. Az nap azon egy uborkán kívül, amelyhez a Veresház előtt nagy küzdelemmel jutottam, — egyebet nem ettem. A csata után ugyan lehetett volna főznünk, ha lett volna mit, de különben is annyi fáradság után, amennyit kora reggeltől késő estig kiállottunk, senkinek sem volt kedve a főzéshez, örült mindenki, hogy nyugalomra hajthatta fejét. Másnap 16-án pihentünk, de azért folytonosan farkasszemmel néztünk a hegyről bennünket lenéző muszkákra. Ugyanezt tették egymással a hegy lejtőjén előőrsül felállított magyar huszárok és muszka kozákok, sőt közben kergetődztek is, mintha csak játszottak volna és néha-néha lövést is váltottak egymás közt, de eredmény nélkül. Ezt a játékot végre megúnva, megsokalva, egy ütegünkhöz tartozó szekerész őrmester odalopódzott az előőrsöző huszárokhoz s azok egyikének karabélyával vagy más fegyverrel — azt már nem tudom, — célba vevén az ide-oda nyargalódzó kozákokat, egymás után kettőt közülük úgy eltalált, hogy lovaikról rögvest lefordultak. Ezen incidens után elment a muszkák kedve a huszárokkal való incselkedéstől. Hogy 15-én jól viselhettük magunkat, kitűnik abból, hogy Görgei 16-án *) A 219. laphoz. Mihdlyik Ignác dányi plébános mint 16 éves ifjú állt be honvédnek. Kérésemre az itt közölt, 1904. évi március hó 18-án kelt levelében irta meg élményeit a váci csatározásról. 28
