Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Negyedik rész: A váci egyházmegye papsága
KERESZTES BUCSÚJÁRÁS AZ OROSZ BETÖRÉS ELHÁRÍTÁSÁRA.181 111. Május 1-én már egészen nyilvánvaló lett az orosz beavatkozás. A Wiener Zeitung e napon megjelent 103. száma jelenti a hivatalos részben, hogy a császár elhatározta, hogy az orosz cár hadseregét felhasználja. I. Miklós, az oroszok hatalmas uralkodója 200.000 embert bocsátott Paszkévics Iván Fedorovics érivé ni grófvarsói herceg tábornagy vezénylete alatt az esdeklő fejedelem rendelkezésére azzal az ígérettel, hogy ha ez kevés a magyar lázadás leverésére, úgy megkétszerezi segítő hadát. Kossuth Lajos kormányzó-elnök és Battyány Kázmér külügyminiszter a minden hadüzenet nélkül történő orosz beavatkozás ellen május 18-án óvást emelt a magyar nemzet nevében Európa színe előtt és kijelentette : hogy a nemzet, habár az egész világtól elhagyatnék is, a zsarnok erőszaknak meghajolni nem fog, hanem önvédelmének igazságos harcát utolsó csepp vérig niegvivandja. Idehaza pedig az oroszok részéről fenyegető veszély elhárítására országos böjtöt, közimák tartását és keresztes búcsújárást rendelt. Ezt a kormányrendeletet több oldalról gúny tárgyává tették. Ráfogták a kormányra, hogy tehetetlenségében imával, böjttel és harangszóval akarja elűzni a muszkát. Voltak azonban, akik a rendelet védelmére keltek. Ezek azzal érveltek, hogy a vallásos népet az Istenbe vetett bizalom lelkesíti. A nép tömegében él a hit, hogy Isten segedelmével viheti győzelemre a zászlót; az Isten megsegíti fegyvereit, ha bízik benne, mint ahogy elhagyta a királyt, amikor esküjét megszegve, elfordult tőle. Vácon egyedül a papság és a nők tartották meg a kormány által rendelt böjtöt. A Március Tizenötödike című lap váci levelezője kifakad a város értelmiségének amaz eljárása miatt, hogy május 31-ét, mint a böjtre kijelölt napok egyikét vígsággal és iakmározással töltötte. ‘) » *) Június 4-iki 39. szára. Valamelyik városi tisztviselő meg akarta cáfolni а cikkíró tudósítását. A városi levéltár iratai között akadtam kéziratára. Azzal védekezik, hogy részt vettek az ájtatosságban és csak azután vonultak ki a zöldbe. Becsületemre mondom, magunk által szűrt borainkhoz csak pörkölt és sült hús tisztás eledellel tétetett egyszerű asztalunkra, tehát még levesünk sem volt, ugyan azért tisztelendő Argus Uram, kár azt olyan nagyon apprehendálni s azért sok jámbor és szelíd férfiakat igazságtalanul sértegetni. A szerkesztőség bizonyosan jól kikacagta magát ezen a vádat tetéző cáfolaton és csak azután dobta a papírkosárba. A lapban tényleg nem közölte.
